Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Tuza Tibor versei

Tuza Tibor
Bújó patak

Mátra oldalából, csendben és titokban,
patakocska csordul, nem tudni, hogy honnan.
Harasztok és kövek terelgetik, rejtik
s évszázados árkok medrébe vezetik.
Sziklák szűk nyílásán, préseli át magát,
máshol apró kövek alkotnak akadályt.
Egy-egy szakadéknál, lezuhan a mélybe,
hangosan feljajdul s szétfröccsenve ér le.
Ha kevés az eső, szem csak itt-ott látja,
ám, ha az ég szakad, hömpölyög az árja.
Kis falumon fut át, Aszó-patak néven,
Még gyűjt egy kis erőt, hogy Tarnába érjen.


Tuza Tibor versei

Tuza Tibor
Új kereszt a falu szélén

Falu szélén új kereszt fehérlik.
Erre járók gyönyörködve nézik.
Pillanatra mindenkit megállít.
Érkező, vagy távozó, nem számít.

Kalapot emel a hívő férfi,
keresztet vet az itt járó néni.
Virágot szórnak elé a lányok
s itt születnek szépreményű álmok.

A távozó áldást kap az útra,
hogy baleset őt sehol ne sújtja.
Ki gyárba indul, jó munkát kapjon,
nyolc óra alatt el ne fáradjon.

Az érkezőnek meg, azt mutatja,
ezt a falut sok jó ember lakja.
Hitet s egymást szeretetben tartják,
Sirokot szépnek, nagynak akarják.

Hívő ember, szívében úgy érzi:
az új kereszt a falut dicséri.
Rossz szellemtől, betegségtől védi,
s a szerencsét az adja meg néki.

Új kereszt a bizonyíték arra,
hogy még megvan a keresztény haza.
István király akarata, vágya
ezer év múltán is fényt vet a világra.


Tuza Tibor versei

Tuza Tibor
Egy este apámnál

Az ismerős utcán a régit kutatom,
új már a kerítés s a szín a házakon.
Díszbokrok is mások, csak néhány fa régi,
vastagodott törzsük is, már veszélyt érzi.
Az utcasarki ház áll már, itt előttem.
Otthonom volt egykor, férfivá itt nőttem.

Hallgatózom picit, mozgást, zajt szeretnék,
mert elmúlt időkből, úgy él bennem emlék.
Jószágok zajongtak egykor az udvaron,
körte, barack, szilva, ringott az ágakon.
Kiskert virágain zümmögtek a méhek,
s bentről kiszűrődtek a vidám beszédek.

Hol vannak a boldog, ifjúkori évek,
az ismerős zajok s álom-teli éjek?
Benyitok az ajtón. A homály már esti.
Olyant érzek mintha, itt nem lenne senki.
De ekkor megmozdul a heverőn apám,
s a halvány fény, mosolyt varázsol az arcán.

Üdvözöljük egymást. Most már lámpa felgyúl,
s múlt béli csillogás, sajnos, így megfakul.
Látom apám arcán a fojtott bánatot,
fáradt testén terhet, melyet sors rárakott
Rideg, sivár konyhán, dohányfüst kavarog,
sparheltben láng lobog s bögrében víz bugyog.

– Hogyan él, mit csinál? Jár-e még erdőre?
Talál-e sok gombát? Ad-e el belőle? –
Kérdezem, vallatom. Ő szűken válaszol:
– Néha kisétálok, de nem megyek távol.
Nagyjából jól vagyok, testemnek nincs baja.
Legrosszabb egyedül az este s éjszaka.


Tuza Tibor versei

Tuza Tibor
Bár igaz lenne!

Bár, igaz lenne, mit szemed mutat,
hogy szívem után, a szíved kutat!
Bár, igaz lenne: jössz, velem maradsz!
Éden gyűl körénk, s jó almát harapsz.
Bár, igaz lenne, hogy szívből szeretsz,
s ha boldog vagyok, Te vélem nevetsz!
Ha igaz lenne, nem lenne erő,
mely ellenünkben lehetne nyerő.


Tuza Tibor versei

Tuza Tibor
Latolgatom

Néha-néha latolgatom:
jókor születtem-e vajon?
Ezer évvel múltban lenni,
tudnék bármi hasznot tenni?

Harcos lennék, avagy pásztor,
gyáva kutya, vagy hős, bátor?
Lehet, hogy el, gyáván futnék,
vagy kardélen biz’ elbuknék.

Nem hiszem, hogy a legenda
harcaimról hősként szólna.
Ha tűt látok, felszisszenek,
ha kés-pengét, megremegek.

Egy kard felém, ha suhanna,
szívem nyomban le is állna.
Gyáva vagyok ahhoz képest,
hogy tagadjak ezer évet.

Ötszáz évvel múltban lenni,
sem lenne, számomra, semmi.
Kontyos török, ha feltűnne,
összes vérem jéggé hűlne.

Lehet, rabszíj fogná kezem,
és nem versen törném fejem.
Hiszen egy ily ágrólszakadt,
honnan tudna olyan sokat?

Mi ész akkor jutott volna,
bennem, bizony nem lángolna.
Talán, arra lenne elég,
Hogy kutyamód érne a vég.


Tuza Tibor versei

Tuza Tibor
Intelem

Ravaszsággal telített az élet.
Bármilyen szín takarhat fehéret.
Arany-kantárt tehetnek a lóra,
a szépség, nem garancia jóra.

A mag, attól, hogy nem visel szárnyat,
lég-vitorlán még, messze elszállhat.
Ha legény vagy, ne higgy a leánynak,
mert fények mellett, kúsznak az árnyak!

Sok csel van a rád zúduló szóban,
s őszinte vágy, ritkán van a csókban.
A mosoly, csak az arc mimikája,
szív érzése, nem mindig hat rája.

Csalfa a lány. Ne nézz a szemébe,
úgy sem látsz az elrejtett szívébe!
Meghódít, és azután kinevet.
Adja, veszi a férfiszíveket.

Jól vigyázz, ha boldogságra vágyol,
a nőszívben ravaszság is lángol!
Sokszor biztat és játszogat véled,
s ha rámenős jön, elfeled téged.

Lehet angyal s a világnak csúfja,
csak egyet szeretni, mind megunja.
Ezért úgy tégy, hogy inkább gyűlöljön,
mint gyávának tartson, s ne becsüljön!



HÍREK

Koday Laszló galériája
Kattints a képre!


Gyerek sarok:))) versek, mesék, mondókák
nézz be hozzánk! >>>



Másképp látók
Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Copyright 2006. Minden jog fenntartva



Másképp látók - Internetes Irodalmi és Művészeti Kör