Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Tulok Teréz versei

Tulok Teréz:
Szeretet

Szeretem a csendet, mert megnyugtató,
Mint eget tükröző mélykék, tiszta tó.
Szeretem a napfényt, mert felmelegít,
Szeretem a nótát, mert jó kedvre derít.
Szeretem a gyermekszáj édes mosolyát,
Ártatlan, kék szemek tiszta sugarát.
Meghallom benne az égi zenét,
Melyet az angyalok kürtölnek szerte szét.
Szeretem az ágak közt játszadozó napfényt,
A hitet, a szeretetet, és a reményt.
Szeretem az erdők üde illatát,
Fészkén pihenő kismadár dalát.
Szeretem a hegyet, virágos mezőt,
Mert meglátom bennük a nagy Teremtőt.
Szeretem a rétet, füttyös ligetet,
Ahol éjjel-nappal nyugalmat lelek.
Szeretem a szépet, melyre szívem vágyik,
Szeretem a jót, mit szomjas lelkem áhít.
Az Istent, a Mindenhatót, az Atyát,
Ki meghallgatja kérésünk minden szavát.
Szeretek én mindent, miben csak meglelem
A te kezed nyomát édes Istenem!


Tulok Teréz versei

Tulok Teréz:

KARÁCSONY

Gyere velem,
add a kezed,
sötét éjen
csillag vezet.

Egy istálló fölött megáll
itt született meg a Király.

Kényelmetlen a szűk jászol.
Nagy hideg van, biztos fázol.
De a meleg pólyácskában,
édesanyádnak karjában
hamarosan elszundikálsz.

Álmodra a pásztor vigyáz.
És talán már nem is fázol.
Alleluját mondja százszor,
a barlangban
térden állva.
Szívét-lelkét
mind kitárja.

Három király ajándéka:
arany, tömjén, és a mirha.

A barmoknak jászolában
aludjál a friss szénában.

Imád az angyalok kara,
Vele József és Mária.

Úgy vártuk mi ezt az órát,
bűnös világ
Megváltóját!


Örül, vigad Betlehem
a királyi kisdeden.

Mi legyen az ajándékom?
Tiszta szívem Neked adom.

Ezt éntőlem
úgy fogadd,
mint a tiszta
aranyat...


Tulok Teréz versei

Tulok Teréz:

Karácsony a természetben

A fák bokrok
levetkőztek,
megunták a zöld ruhát,
mind-mind fehérbe öltöztek,
csillog a hó,
a jégvilág.

A szoknyájuk
fodor,
csipke,
ragyog rajt a holdsugár.

Hova lett a tavaszi rét?
Hova lett
a tarka
nyár? -

Szomorúan álldogáltok
kopaszon és feketén,
a hó, a jég
meg-megvillan
minden kicsi
ág hegyén…-

Harkály apó
szorgoskodik
egyik beteg
faágon.
Tán sikerül
megmenteni,
hisz közel a
karácsony.

Reméljük
nem pusztul
tovább! -
vélekednek
Kopácsék.
Mindkettőjük
számára egy
borzasztó nagy
ajándék:
ki húzza ki
a kérgéből
az utolsó kukacot?

Vígan kiált:
Szervusztok fák,
veletek is
kész vagyok!

Az erdőn és
kinn a mezőn
ilyen szép a
karácsony.

Gyere velem
ünnepelni
te is
kedves barátom!



HÍREK

Koday Laszló galériája
Kattints a képre!


Gyerek sarok:))) versek, mesék, mondókák
nézz be hozzánk! >>>



Másképp látók
Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Copyright 2006. Minden jog fenntartva



Másképp látók - Internetes Irodalmi és Művészeti Kör