Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Majorváry Sz. Sándor versei

Majorváry Sz. Sándor:
A pillanat is hazaér

Magányosan csörög-csattog
az öreg villamos,
néha pihegve meg megáll,

ablakain sűrűn kopog
a nyári zápor,
az égen villám szalad át.

Izzadság csípi az álmot
a szemek sarkaiból,
az elképzelt holnapok
a kerekek csikorgásán
még ijedten visszanéznek...

majd megpihennek a fények
a tócsák fodrain,
nesztelen a szellők szárnyain
a pillanat is hazaér.


Majorváry Sz. Sándor versei

Majorváry Sz. Sándor:
Csak tiszta forrásból

Sötét fellegek gyülekeznek
a bűnös világ felett,
készen állnak a mennyben
Úristen angyalhadai.

Ma megméretik minden lélek,
éltében mint cselekedett,
megtartotta-e az Úr törvényeit,

bánja-e gyarló tetteit
a Megváltó kiontott vérével,
meggyötört testével,

mert csak tiszta forrásból
fakadhat az élet vize,
csak annak fogyasztásától
nyerhető el az örök élet.


Majorváry Sz. Sándor versei

Majorváry Sz. Sándor:

Szállj szent turul!

Ó, szállj, szállj szent turul,
fent a magyar égen,
hozd el távoli fiaidnak
a várva várt feltámadást!

Ó, szállj, szállj szent turul,
fent a magyar égen,
mert már közel a halál,
elvész megcsonkított hazánk!

Elszaporodott varjú hadak
tépik megvakított testünket,
és hallva éhes károgásukat
elfeledjük a gyilkos sebeket.

Ó, szállj, szállj szent turul,
fent a magyar égen,
hozd el fényes kardunk,
talán lesz elég kar,
hogy ismét lesújtson!

Ó, szállj, szállj szent turul,
fent a magyar égen,
vidd hírül ősinknek,
földünkre ellenség vére hull!


Majorváry Sz. Sándor versei

Majorváry Sz. Sándor:
Megtartó áldozat

Csak egyetlen pillanat az élet...
Tetteink súlya könnyedén tovaszáll
az emlékek színes délibábján,
melyeket makacs elszántsággal kergetnek
végtelennek álmodott érzelmeink,

és születnek újra és újra az emberek,
sok ezer évbe fojtva a célokat,
türelmetlenül kutatva a teremtő okokat,
igaznak hitt válaszokba temetkeznek
a gonosztól kapott gondolatok,

pedig ajkunk szegletében
csörgedez az éltető forrás,
tiszta, bő vizében ragyog a megváltás
lehetősége: hit az egyetlen Isten
fiának megtartó áldozatában...


Majorváry Sz. Sándor versei

Majorváry Sz. Sándor:
Mi végre?

Mi végre az elvetett mag,
a földbe markoló gyökér,
az égbe szökkenő szár,
a rügyből fakadó levél,
a szirmait bontó virág,
ha termése fent rohad...

majd aláhullva
millió életet fakaszt,
és sokasodik esztelen
versenyezve az idővel,
melynek egyetlen pillanatában
elvész a képzelet határa... (?)



HÍREK

Koday Laszló galériája
Kattints a képre!


Gyerek sarok:))) versek, mesék, mondókák
nézz be hozzánk! >>>



Másképp látók
Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Copyright 2006. Minden jog fenntartva



Másképp látók - Internetes Irodalmi és Művészeti Kör