Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Pődör György versei

Pődör György
A VÉGTELENSÉG CSODÁI

Piciben és nagyban, szívben és az agyban
visszatükröződik a táguló világ.
Tudja, mikor nyíljon lányka és virág,
s lelked is rezdül, ha öröm ér vagy baj van.

Hangyaléttel merengsz késő alkonyatban,
tudva, űrből nézve enyésznek a viták,
hol a galaxisok is csak fénylő csigák,
s ősi üstökös lángokat hűt jégpaplan.

Talán szem vagy drágakő netán katicabogár,
vagy az Idő kacsint, az a vén csapodár?
A felhő is a Végtelenből egy darab,
s az éj csillaghálóján lám, most fennakad

megannyi elveszettnek hitt emlék - bozon,
pedig már egyre ritkábban álmodozom


Vasszécseny, 2015.


Pődör György versei

Pődör György
NÉHASÁGAIM

Néha
úgy látom, hogy gyorsak felettem a felhők
pedig még nem is voltam igazán felnőtt.
Máskor pohárként borul rám a kék égbolt,
s reámfolyik minden, ami velem rég volt.
Viszkető lelkemet csípi a sok törek,
vakargat az idő: –Mit akarsz még öreg?
Hegyekről álmodom, emberi célokat,
hogy indul még valahova egy szép vonat.
Néhány emlék talán bordáimat fúrja,
de azt mintha már nem kívánnám, hogy újra…

Néha
úgy érzem, elvesztek már belőlem vesszók,
kérdőjelek,szavak , melyek nekem tetszők.
Úgy érzem, több veszik, mint amit hozzátesz
az élet, s a tegnapom egy titkos vátesz.
A dolgokat mire kimondom, nem gondom,
már megint leszakadt ingemből a gombom!
(Így hát nem is gombolom, csak gondolom,
bizonyos pontokon magamat korholom.)
Emezt is kifogytam, amazt rég kinőttem,
te tudod, Istenem, mennyi bakot lőttem!

Néha
úgy vélem,jobb , ha a szám maradna néma,
lehetnék bohém, kicsit bolondos-léha ,
laponként lapulva, mint titkos kis füzet,
s nem gyufaként lobbanva gyújtva a tüzet.
Égetve s elégve minden az én károm,
igazam estével nyugodva rég bánom.
Hiába tiltom, mi szívemen, a számon,
ki belém rúg, én azt is magamban szánom.
Szavakat igézek , de soha nem nyersen,
madarak dalával hangolok egy versen.

Néha-néha
szóba fojtom mindazt, amit csak meglátok,
legyen az nyomor,éhség, más magyar átok,
szavakkal őrzöm, mi szívemben egy titok,
hitem a jóban így soha meg nem inog..

Vasszécseny, 2016. 03.05.



Pődör György versei

Pődör György
ELHAGYOTT HÁZ

Szakadt láncon már nincs lakat.
Színüket felejtett falak.
Fénynek a házszám ismerős,
s a tetőn a moha is redős.

Rozzant kutyaól,pár vödör.
Törött seprő már nem söpör.
Az ég ma olyan tintakék,
felfelé néz a hintaszék.

Tyukok helyett csak szél kapar,
néha csapkodva -kit zavar ?-
a kamra szakadt ajtaját.
Az emlék egy árnyékra vár


Vasszécseny,2017.01.04.


Pődör György versei

Pődör György

minerofil

csak arra emlékszem amikor
gyermekszemmel megláttam a polcán
szótlan lettem és hallgatag örökre
megtanulva milyen valami után a vágy
nagynehezen vettem a bátorságot
hogy megszerezzem azt mi nem az enyém
pedig nem értettem meg akkor még
az évmilliók kőbe zárt üzenetét
s hogy az atomok a kristályban rabok
s mennyire nem fontos a csillogás
minden kődarab hordozhat csodát
szülessen tengerfenéken vagy szirtfokon
a legtávolabbi is valahogy velem rokon
mert anyag nem leszek több mint agyag
ahogy lenyomattá kövült a falévél
a szélfútta szarmatában gomolygó
kovás szatymaszban ma oly fájó
távolinak tűnik gyermekarcú pillanat
ahogy ez az első emlékeimre visszahat
ajándékozás mozdulata azóta tanít


Vasszécseny,2017.01.06



Pődör György versei

Pődör György
TÉLI SOROK

Deres a kert
és hótalan
Madár hevert
egy szótalan

tört ág alatt
Ma daltalan
az ég hanyatt
és parttalan

nincs vokális
csillagkotta
nem lojális
ki alkotta

Nyoma nincsen
tudni ott járt
fagyott tincsen
csend az oktáv

Lenne fehér
szép takaró
nem ily ledér
szívfacsaró

nincsen virág
se nekrológ,
fészket kínál
kerek bozót

Benne az est
majd megpihen
mint tollas test
egy rekviem

Vasszécseny,2017. január 5.



HÍREK

Koday Laszló galériája
Kattints a képre!


Gyerek sarok:))) versek, mesék, mondókák
nézz be hozzánk! >>>



Másképp látók
Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Copyright 2006. Minden jog fenntartva



Másképp látók - Internetes Irodalmi és Művészeti Kör