Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Bemutatkozom - Giczi Ádám

Valóság

Tisztító reggel űzi fejemből a végtelen álmot.
Ágyam láncát napsugár töri ketté.
Hideg vízben térdelek, senki sem lát.
Elindulok magamhoz, egy gyermek kísér.
Két szárnya mint égi lepedő csapkod a szélben.
A kezemet fogja, zokog és gyógyítja életem.
Amikor boldog vagyok ő szomorú,
ha szomorú vagyok ő arctalan ködmosollyá válik.
Ez így megy mindig, szabadító reggeleken,
csendtörő napokon, cikázó éjjeleken.
Ketten megyünk, a gyermekszem mindent lát.
Simogat, és jeleket vés belém.
A fák meghajlanak, a Nap felveszi holdruháját.
A szél porágyat ácsol,
a csillagok álmokról beszélnek.
A gyermek betakar, szememre csókol.
Otthon vagyok megint, nyár van megint.
Álmodj tovább!
Sziszegő alkony mellett s tükörég alatt.
Ember! Ki vagy magadban,
törj ki innen, mert rab vagy rég.
Kínzó kéjben élve alvó elméd mit sem ér már.
Tanuld a mélységet, és lásd meg mit eltakarsz.
Ha majd jön az új világ ,légy te ki kapuit nyitja
s kulcsát magadba zárod.
Állj őrt mindenek felett
légy szolga ha király nem lehetsz.
Várd a váratlant!
Éld meg mindazt mi lehet hogy élettelen.
Szoborba zárva él a legszebb arc is.
Festményen terül a legszebb táj.
Építsd fel falaid, és mormogd aszott imád.
-szólt a gyermek
Erei folyamán gátat szabott a hideg penge,
véres földön rogyva torzult gyenge kihűlt teste.
És csak álmodok tovább
elmém hangja halkul már.
Csak a csend foglya vagyok
nem hajlok senkinek.
Még álmodok, még álmodni akarok.
Odakint fekete minden,
véres szavak világa valóságom.


Bemutatkozom - Giczi Ádám

Ölelés

Tisztán és szelíden közelít.
Arca égbolt, hangja tavaszi ébredés.
Pillantása igéz, percet tör, és eltakar.
Ki vagy?
De kérdésre válasz nincs.
Az érzések szikrázó képpé vállnak.
Borító öröm támad, melegség éled mindenhol.
Virágzó szívek forrnak össze, csoda cseng mindenütt.
Halkuló szava dalol, végtelen lebegés éled,
betölt eget s földet ,jajongó ború útja nem érhet.
A távol is közel van, a Holdat is elérem.


Bemutatkozom - Giczi Ádám

Titok

Hideg és meleg harca hív minden gondolatot.
Csalóka lélekvirág szirma roppan széltől fújva,
s mint harmatcsepp esik takaró földverme felé.
Két szellem, két akarat csap egymás tükrébe,
s mint szélfútta por, száll hét világ felé.

Kevés idő tör kevés akaratot,
s baráti csend takar minden jajduló hangot.
Boruló fátylak nem szegik kedvemet.
Fakadó könnyek cseppje életed ad,
elmúlás és kezdet között.

Állunk s egymás lényét csodáljuk
Arcod nyugalomfénye borít rám halk bámulatot.
Csend fonódik körénk, csillagfényben cseng
angyali sóhajunk.
Lebegünk, minden gondolat fakón rohan mellettünk

Álmodunk, és a tétova élet átrohan felettünk.
Nevetés, mely hoz még nyugvó érintést.
Érintés, mely hoz majd végtelen merengést.
Várunk pillanat partján,
sziszegő tavaszszín alatt.


Bemutatkozom - Giczi Ádám

Vakon, szabadon

Tiéd az életed, s hozzá múltat nyersz egy nap.
Álmodban hegyeken jársz, de ébren béna vagy!
Álmodban álmokat kergetsz de ébren rab vagy!
Kalitkába zárt imádkozó lélekfüggöny,
mit rejtesz magad mögött?
Istent keresel, és magadban mosolyogsz.
Vak szavakat zeng ajkad szakadéka,
benne igazság, félelem, és fájdalom.
Elgurult álomgyöngyeim beléd képzelem.
Falamon sárgult képek életre kelnek,
karon fognak, magukkal visznek.
Tegnapom holnapra fordul, megremeg minden.


Bemutatkozom - Giczi Ádám

Élet

Utazás csak, meztelen lélektől az emberig,
ki létrát támaszt az égnek.
Egy dal csak mely sikítja bölcsőjét,
és angyali sóhajjá válik halála napja előtt.
Egy gondolat csak mely hazugságból merít
és imává kövül díszes tornyok árnyékában.
Egy mosoly csak mely ártatlanul ragyog
és tűnik el ha a tükörbe már nem magadat látod.
Ígéret csak amit nem kértél, de kaptál
Könnyek, fájdalom amit csak elhallgattál.
Egy vallomás csak amit későn tettél
És mégis korán lett igaz
Egy döfés csak mely szívet téveszt
Fáj, lüktet de mégsem ad vigaszt
Egy botlás csak mely porba dönt
És eltakar ha torkod nem ismer több fohászt
Egy érzés csak mely alkut köt veled
Hátat fordít , elárul vagy megbocsát.
Egy történet csak mely egyszer véget ér
És addig tart míg alvó lelked görnyedve hazatér.
Az élet elrohan melletted.
Álomcseppekben úszom, élet és ítélet között.
Fohászkodom magamhoz,
mosolygok a halál tornáca előtt.
Békét , nyugalmat temetve,
forgatom a fagyos föld rögeit.
Szél szárnyára képzelem magam ,
még egyszer bejárom a földet.
Olcsó az élet, ingyen kapja mindenki,
Hogy mennyit ér? Kit érdekel már
Bizonyítás csak, múltnyerő társasjáték,
melyben a dobókocka én vagyok.



HÍREK

Koday Laszló galériája
Kattints a képre!


Gyerek sarok:))) versek, mesék, mondókák
nézz be hozzánk! >>>



Másképp látók
Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Copyright 2006. Minden jog fenntartva



Másképp látók - Internetes Irodalmi és Művészeti Kör