Másképp látók

Kalber Julianna:
MEGPIHENNÉK

egy végtelent-álmodó
ölelésben,
ahol a két kar nem forró,
csak mint paplan
meleg.
Csak a lehunyt szem
beszél
és a ringató képzelet.

A magány leszegett fejjel
szégyenében messze
menne
nesztelen
S itt maradna újszülöttem
a nyugalom,hogy
veled együtt-létezem.

Kalber Julianna:
VÉGE

Emlék megszökik
Kövek eltörik
Kér, hogy ne lássam
Könnyét ne bánjam.

Érzem sebeit
Fáradt szemeit
Hallom sóhaját:
Mért vitt el Halál?

Én meg maradok.
Gyáván hallgatok
Kezem mozdul bár
Bezárt a Magány.

Mennék, rohannék
Társat álmodnék
Bénít sejtelem
Nem lelem.

Jaj nekem.

Kalber Julianna:
JÁTÉK

Nem kéred,
elveszed,
jár neked,
élvezed,
feldobod,
elkapod,
megunod,
ott hagyod,
nem nézed,
kié lesz,
hall-e még
beszédet,
szemed már
másutt jár,
új játék
máshol vár.
Játékszáj
nem kérdez,
játékszív
nem érez.
játékagy
játékcsók

ébredj fel álmodból

Kalber Julianna:
MENNI KÉNE

Menni kéne, lépre csalni az álmot
szivárvánnyá színezni az átkot
csókkal babonázni meg,mi bántott
nevetve rettenteni el a más-világot

Menni kéne, megetetni a vágyat
szomját oltani a magánynak
betakarni a reszkető Szépet
eltüntetni a az összes félszet.

De félek.

Kalber Julianna:
BEVÉGEZTETETT

Dobog a gyilkos, a csend,
Lüktet, dörömböl kinn - benn.
Visítva menekül az álom

Fázom.

Lennék lábtörlő, min tapodnak,
Ágy a bénító szavaknak.
Csak hogy még maradjak

( F)élek.

Létet kérek.
de hiába
BeVÉGeztetett.

Kalber Julianna:
NYELVEMEN

Nyelvemen érzem a bőröd ízét
Ujjaimon pőre tested melegét
Arcomon verejtéked simogatását
És remegek úgy várom hogy

nyisd ki az ajtóm
űzd el magányom
érints meg újra
és el ne eressz
mert

A hiányod átjár és elveszi mindazt
Amitől élni tudok és szeretek.