Másképp látók

Peterdi Mihály
KÉRDÉS ÉS FELELET

Drága Anyám!

Miért szültél a világra?

Azért Fiam, hogy

Megismerd a szenvedést, és

Megéld mély álomból

A boldog ébredést...

Peterdi Mihály:
ÈLETKÈP

Egy trabant,egy család
S a Balaton
A fénykép ott lóg a falon.

Igaz a trabit
Használtan vették
A gyerekeket küszködve
De felnevelték.

A Balaton... békanyállal teli
Kilóméter séta
Mig a víz derekunkat éri...

De fiatalok voltunk
Szerettünk, dolgoztunk.
Emlékszel MHK-ban sportoltunk
Èrmeket is kaptunk !

Elcseréltük a trabit
Egy opelre
Jött az új rend
Gazdagság ígérve...

Már rég munka nélkül vagyunk
Kocsink sincs
Család sincs
Elnémult a dalunk.

Két ócska karosszék
Két ember
Nézi a falat
Most mosolyognak....

Egy trabant , egy család
S a Balaton.
Ùgy érezték övék volt minden
örökké fiatalon....

Peterdi Mihály:
E Z V O L T


Valami gyönyörut, forrót
Tartottam a kezemben....
Aztán.. kihűlt
Lassan.. szépen.. csendben..

Szívem kiáltott!
Jaj.. de kár...!
Hisz ez volt
A szerelem .

Peterdi Mihály
VÁRAKOZÁS

A férfi ül a padon
S valakire vár…
Harminc éve már.
Tekintete figyel
Már mindenkit ismer
Aki arra jár.

Konokul néz arra, ahonnét
Jött a szép nő, a barát, s
Megbeszélték az élet
Nyűgjét, baját.

Sétálgattak, majd elváltak
Majd újra találkoztak.
Szép volt ez így, és igaz.

De a mohóság ára nagy!
Minden értéket el ad.
A birtoklás szörnyű átka
A barátság könnyes halála…

A szép nő nem jött vissza többé.
Ö mégis remél, hátha…
Hátha egyszer még újra látja,
S bocsánatot kérhetne
Térdre rogyva.

A férfi ül a padon
S valakire vár…
Harminc éve már.

Peterdi Mihály:
A PARANCS

A PARANCS MOSOLYOG
AZ EMBER GYARLÓSÁGÁN
A PARANCS SZOMORÚ
AZ EMBER BOTLÁSAIN
A PARANCS HARAGSZIK
AZ EMBER NYAKASSÁGÁN
A PARANCS TÜRELMES,DE
TURELME FOGYTÁN.

PEDIG A PARANCS
JÓT AKAR MIÉRT NEM LÁTJUK ?
MIÉRT VAGYUNK VAKOK
ÖNZÖK, GAZEMBEREK ?
A PARANCS FÖLÉNK HAJOL
S FULUNKBE SÚGJA
IGAZSÁGOT OSZTOK
MINDNYÁJAN MEGHALTOK .

Peterdi Mihály:
IGAZ SZÒ

Majd ha aratnak
Akkor gyere ide !
A kasza tenyered
Feltörte ugye?!
Akkor könyörögsz
Ne tovább, nem bírom!
Nem szoktam a munkát
Csak a verset írom.

Majd ha szuretelnek
Akkor gyere ide
A puttony aztán
Válladat feltörte.
Lépni se tudsz már
Nevetnek is rajtad
Kérges kezek védnek
Mostmár verset írhat !

Majd ha favágót látsz
Akkor gyere ide!
Fogd a baltát, aztán
Csak úgy a tövibe!
Fertály óra múltán
Hordágyon visznek el
Hiába, a munkát
Apránként szokni kell!

Jer hát velem,Èn
Àtvezetlek a kemény úton
Kérges tenyéren, hajlott háton.
Ìgy lesz a dalod igaz
Ìgy lesz tolladnak hegye
Ìgy leszel tiszta forrás
Ìgy hisznek az emberek is benne!

Peterdi Mihály:
A M I S Z E R E L M Ü N K

A mi szerelmünk
Olyan, hogy nem szerelem.
Két ember két érzelem
Összeolvasztotta az élet Öt velem.

A küzdés megedzett
A balsors tűrövé tett
A szeretet nekünk adta
A világegyetemet.

Most ott ülünk a világ szélén
Mint sudár, de már göcsörtös tölgy
Várunk, mert biztosan kivágnak
A sorsunk végén…

Nem hazudjuk a lehetetlent
Nem várjuk már a végtelent
Elég néha egy csokiszelet
De ha felkelünk érezzük
Hogy a másik még mindíg szeret.

A mi szerelmünk
Olyan, hogy nem szerelem.
Két ember két elem
Mely összeforr újra és újra
Ha jókedvünk van, és megölelem.

Peteridi Mihály
AZ EMBER

Egyet dobbantok
Tűz lesz !
Egyet dobbantok
Víz lesz !
Egyet dobbantok
Ég lesz !
Egyet dobbantok
Föld lesz
Hogy beleremeg a
Világ egyetem!

Mert én vagyok az EMBER
Aki mindent mer!
Az ember aki
Mindentől fél!
Aki rátok veti
Szikrázó szemét!
Éjszaka
Behálózza a sötét.

Én vagyok az Isten fia!
A négy elem
Összegyúrva.
Kérlek benneteket
Ne hagyjatok hát magamra!

Peterdi Mihály:
AZ A TAVASZ

Az a tavasz lesz
A legszebb tavasz!
Akkor nyílnak
A legszebb virágok.

A langyos szellö
Hoz édes akác illatot
Fényesebben
Ragyognak a csillagok.

Amikor legjobban
Èlvezem a tavaszt
Amikor én… meghalok.

Peterdi Mihály:
NAGYMAMA

Ő az életét átdolgozta
Mindig Mások mentek a Balatonra
Ő volt a nagymama.

Szappant főzött
Búzáért a Tiszán-túlra
Bútor helyett szögek a falba’.

Nyaralni mások mentek a Balatonra.

De az unokája egyszer
Rávette a nagy utazásra!
S fölültek a személyvonatra.

A fiú mesélt milyen szép
A víz, és ég… csupakék!
Talán most is még.

Megérkeztek, leszálltak
S a fiú mutatott, az ott…
Gyönyörű téli táj
S a Balaton fagyott.

De látta! S a fontos ez volt!

Ő az életét átdolgozta
Nyaralni mások mentek Balatonra.

Peterdi Mihály
LELKIISMERET

Nem vagyok radikális!
Ne féljetek tőlem.
Nem vagyok klerikális!
Ne féljetek tőlem
Nem vagyok liberális!
Ne féljetek tőlem
Nem a hatalmat akarom!
Ne féljetek tőlem.

De az igazságról
Nem tudok lemondani
Akárhogy akarjátok!
A szeretetről
Nem tudok lemondani
Akárhogy akarjátok!
Az összefogás erejéről
Nem tudok lemondani
Akárhogy akarjátok!

De a gonosz kufároknak üzenem!

Hamis hatalom bitorlói
Vigyázzatok!
Sötétben bujkáló
Rémhír terjesztők
Vigyázzatok!

De vigasztallak is benneteket.

Mert eljön a szép
Csendes szeretet
hallatlan ereje.
Az igazság osztó
Hatalmas tenyere.
Melyen elfér ez a
Tévelygő nemzet, és
Begyógyítja a
Megsebzett lelkeket.

Peterdi Mihály
VALAMIKOR

Ha majd eljössz hozzám,
Megfogom a kezed.
Ez a kéz a pamlaghoz vezet.
A szemedbe nézek,
S ott sötétlik
Egy elrontott élet.

Megisszuk a kihűlt teát
Szótlanul elmész…
De az illatod itt maradt.
Többé sose nyitom ki
Az ablakokat…

Peterdi Mihály

ÓKORI SÍRFELIRAT

Én vagyok az a PILÁTUS

Aki nem tört lándzsát

Barabás javára

Én vagyok az a PILÁTUS

Aki mind kettőt

Szabadon bocsátotta.

Én vagyok az a PILÁTUS

Aki látta, hogy a nép

Hogyan kövezi meg Jézust.

Én vagyok az a PILÁTUS

Aki látta, hogy a tömeg másik fele

Barabást is megkövezte.

Peterdi Mihály:
FEJÜNK FELETT

Fejunk felett tetö van
Nagyon jó !
Fejunk felett kék ég
Milyen szép !
Fejunk felett döntenek
Senkik- minek?
Fejunk felett eljár az idö
A fukar ígérgetö
Fejunk felett ítélkezik a gyermek
A meg sem szuletö
Fejunk felett sír a szél
Ugyan mit igér?
Fejunk felett élet-demoklesz kardja
Mindíg félunk, pedig
Fejunk akkor vágja le, mikor csak akarja !

Peterdi Mihály:
MODELLVASÚT

A kis vasút
Vidáman fut a síneken.
Óvatos kezek vigyázzák
Hogy baj ne legyen.

Idejében zárjon a sorompó
S megálljon előtte
A kisautó!

Hegyek, dombok
Vidám kis város, tölgyek...
S a vonatok mennek, jönnek…

Babonázva nézi, aki látja
Bámulja a nyugodt rendet
S elábrándozik rajta…

A valóság miért nem ilyen?!
Itt fű, gaz nő a síneken…
Az állomás fala rég leszakadt

A sorompót rég ellopták
Erre autó se halad.

Hiába az élet más!
Rajta! Játsszunk tovább!
Álmodjunk egy jobb kort
S feledjük a mát.

Peterdi Mihály:
HOLNAP

Mindíg csak a holnap
Soha sincsen máma !
A reményt kötjuk
A jövö ígájába .

Itt marad a kérdés
Kényelmes a világ
Èlet lim-lom között
Hol van az igazság?!

Mindíg csak a holnap
Soha sincsen máma!
Megmaradt a gyáva
Elhullott a bátra

Mindíg csak a holnap
Soha sincsen máma
Szédítik a népet
Igéret országba.

Hallgat most a tömeg
Szégyenében égve
Majd a holnap jót hoz
Ez lett meg ígérve!

Meddig kell még várni
Hazugságban élni!
Hol van most a vezér
Igazságot tenni!?

Mindíg csak a holnap
Soha sincsen máma!
Aljas gazemberség
Sátán rút patája!

Hogyan lesz itt holnap
Hogyha nincsen máma?!
Tehetetlen nemzet
Néma választ várva.

Peterdi Mihály
KARÀCSONYFA

Èg a tűz
Lángja magasba csap
Harminc fokos a fagy.

Fenyőfa őrök
Ülik körül a tüzet
Puskájuk a
Sötét éjbe mered.

Èn is virrasztok
Fagyoskodva őrködök
A karácsonyra készülök.

Elgondolom, hogy
Miért nem úgy van
Az élet megcsinálva
Hogy a nagy ünnepen
Mindenkinek
Legyen fája.

Még a szegényeknek is
Hogy lopni
Ne kelljen máma.

Magamban szégyent érzek
S zavart is
Ugyan mit is védek?!

Hallom, hogy valaki
A sötétben neszezve lépdel..
A szent estén
Nekem öröm
Neki pedig szégyen.

De a gyermek szemek
Boldog csillogására gondolok…
Megnyugszom, a puskámat
Vállamról lekapom, s szólok
Fiúk ma este nem lopják a fát!
S csöndesen elmosolyodok.