Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Cserényi Zsuzsanna versei

Cserényi Zsuzsanna:
Ha akarod

Mától én rajzolok csillagot
A takaród minden sarkára,
Ha akarod.
Mától én vigyázom a napot
Ott az égen, a felhők fölött,
Ha akarod.
Én fújok szelet, csendeset
Vagy rombolót, dühöngőt.
Gyújtok apró tüzeket, vagy
Borítom lángba a hegyeket,
Beültetem fával a sivatagot,
S visszafelé folynak a folyók,
Ha akarod.
Bejárom veled a világot,
Letépek minden virágot,
Élek békében, boldogan
Vagy mindenért harcolok,
Ha akarod.
Mindenhol ott leszek
Add hát a két kezed
Átölellek és hallgatok
Ha akarod.


Cserényi Zsuzsanna versei

Cserényi Zsuzsanna:
Reggel

Álmosan nyújtózik a reggel,
Gyűrött párnák alól az éjjeli
Álom rebben, múlik hirtelen,
A halványszürke csendben.

Ablakhoz simuló hajnal ringat
Ölében harmatcseppet, majd
Elejti, s mint a könnyek, csúsznak,
Gördülnek az üvegen lejjebb.

Elmosódva a párás légben, egy
Templomharang kondul éppen,
Homály kapaszkodik az égig érő
Nyárfa ágain, a tejszagú szélben


Cserényi Zsuzsanna versei

Cserényi Zsuzsanna:
Este

Őzlábakon fut a nappal,
Farkasa a szürkület,
Vörös fénnyel bukik a nap
A hófödte csúcs felett.
Fenyőerdő kék ködében
Ág reccsen, és szél susog,
Készülődnek fel az égre
A hold, és a csillagok.


Cserényi Zsuzsanna versei

Cserényi Zsuzsanna:
Hagyaték

Szögek a falban, megragadt fekete
Pontok kényszere, valaha kép lógott
Rajta, barna. Kopott üvegje hosszában
Elhasadt: kislány volt dédanyám.
Recseg a vén padló, porülte homályban
Ingó lábú széken, többé nem ül szorosan
Összezárt lábbal, arcában keskenyre
Húzott szigorú szájjal senki sem.
Vadszőlő sűrűje von árnyékot a valaha
Volt széles verandán, hol pipáját szívta
Egykor annyi délután, bajsza alatt szájába
Dugva, mosolygós dédapám.
A kertben néhány örökzöld virágja harcol
A gyommal, s az örök hatalommal, mely
Erősebb mindennél, hogy egyszer meg
Kell halnod, ha már megszülettél.


Cserényi Zsuzsanna versei

Cserényi Zsuzsanna:
Lelkiismeret

Falnak feszül a sötét,
Motoz a csend,
Halkan kattan, roppan
Nem tudni mi, és mitől
Idebenn.
Szél zúg kinn az éjben
Hó, s eső kapaszkodik
A légben,
Majd földet érve eggyé,
Sárrá simul a mélyben.
Útra kel a lélek legbelül,
Mezítelen,
Örök körét járva, mint
Idegeink grafitceruzája.
Folyton ír, alig töröl
Szorít,
Kérdez, álmatlan gyötör.
Az agy százszor fordul át
Önmagán, míg gondot
Emésztve
Álmot hoz a hajnal végre,
Talán.



HÍREK

Koday Laszló galériája
Kattints a képre!


Gyerek sarok:))) versek, mesék, mondókák
nézz be hozzánk! >>>



Másképp látók
Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Copyright 2006. Minden jog fenntartva



Másképp látók - Internetes Irodalmi és Művészeti Kör