Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Gyerek sarok:))) - versek

T. Fiser Ildikó
Felhőpárnám

Felhőpárnám, ha megrázom,
Tollpihék helyett a fákon,
Csillogó vízcseppek ülnek,
Ágain elszenderülnek.

Felhőpárnám jól megrázom
A cseppeket nőni látom.
Akkorák már, mint egy bálna,
Földnek csitul szomjúsága.

Felhőpárnám rázom, rázom,
A cseppeket már alig látom.
Földre érve összenőnek,
Lassan, kis tócsákba gyűlnek.

Felhőpárnám, ha még rázom,
Félek, én is bőrig ázom.
Napsugár, ha mosolyogna,
A tócsa sem szaporodna.

Felhőpárnám már nem rázom.
Nap süt szerte a világon.
Vízcseppből így lesz a pára,
S visszatelik így a párna.


Gyerek sarok:))) - versek

T. Fiser Ildikó
A víz

Íze nincsen,
színe sincsen,
illatát sem
érzi senki.
Két kezeddel,
ha megfognád,
nem maradna
benne semmi.

Csapból folyik,
kútból mered,
a lefolyóban
eltűnik.
Szomjad oltja,
kertet öntöz,
alakja mindig
változik.

Íze nincsen,
színe sincsen,
illatát sem
érzi senki.
Két kezeddel,
ha megfognád,
nem maradna
benne semmi.


Gyerek sarok:))) - versek

T. Fiser Ildikó
A három jó barát

A száraz Föld vízre vágyott,
a Felhőnek felkiáltott:
Adjál nékem langy esőt,
véle sarjadó mezőt,
nem zuhogót, áradót,
csak csendesen áztatót!

A Felhő fenn meghallotta,
langy cseppeket potyogtatva,
megáztatta jól a Földet,
került is rá szép, zöld szőnyeg.

Mikor a föld jól elázott,
nyomban a Napnak kiáltott:
Adjál fényt és meleget,
zöld szőnyegbe színeket,
nem tüzesen égetőt,
csak szikrázón éltetőt!

A Nap amint meghallotta,
sugarával simogatva,
melegítette a Földet,
színnel díszítve a zöldet.


Gyerek sarok:))) - versek

T. Fiser Ildikó
A kis csillag

Kérlek szépen, szellő papa,
repíts engem magasabbra!
Oda, hol a sok madár
a kék égen tovaszáll.

Szállt a csillag egyre feljebb,
míg elérte a kék eget.

Kérlek szépen, szellő papa,
repíts engem magasabbra!
Oda, hol a napsugár
a kék égen táncot jár.

Szállt a csillag egyre feljebb,
míg elérte a Napot.

Kérlek szépen, szellő papa,
repíts engem magasabbra!
Oda, hol a felhő párnán
pihen a színes szivárvány.

Szállt a csillag egyre feljebb,
míg elérte a felhőt.

Kérlek szépen, szellő papa,
repíts engem magasabbra!
Oda, hol a holdtükör
tiszta fénnyel tündököl.

Szállt a csillag egyre feljebb,
míg elérte a Holdat.

Kérlek szépen, szellő papa,
repíts engem magasabbra!
Oda, hol a csillagok
eltakarják a Napot.

Szállt a csillag egyre feljebb,
míg elért minden csillagot.

Azóta velük ragyog.


Gyerek sarok:))) - versek

T. Fiser Ildikó
Az ifjú Tűz

Az ifjú Tűz nem értette,
miért lenne néki veszte,
ha a Vízzel kéz a kézben
sétálna az erdőszélen.

Óva intette mindenki,
ne a Vizet szemelje ki.
Szíve hogyha lángra lobban,
a Levegővel járna jobban.

Mondták neki, de hiába,
hogy nem a Víz az ő párja,
ki a kalandot keresi,
tüzét a Levegő szereti.

Nem hallgatott a szép szóra,
elment hát a randevúra.
Ez lett a Tűz ifjú veszte,
lángja kihunyt Vízbe veszve.


Gyerek sarok:))) - versek

T. Fiser Ildikó
A kis patak

A kis patak szomorkodik,
mert vize nem gyarapodik.
Szomjazik a medre, partja,
mi a gyógyír eme bajra?

Gondolt egyet: Szólt a Napnak,
ne süssön oly sokat aznap!
Szomjúság gyötri a nyájat,
ha tovább melegíti a tájat.

Gondolt újat: Szólt a Szélnek,
ne fújjon ennyire Délnek!
Kiszárad mind a legelő,
ha tovább mozog a levegő.

Gondolta még: De jó lenne,
ha egy Felhő megjelenne!
Nem szomjazna a mező,
ha hullna rá a langy eső.

Alighogy ezt kigondolta,
felhők jöttek, tömött sorba.
Mindből langyos eső esett,
a kis patak meder megtelt.


Gyerek sarok:))) - versek

T. Fiser Ildikó
A tölgy ruhája

Őszi bálra készül a tölgy,
de ruhája még csupa zöld.

Hiába szólt fagynak, szélnek,
halvány napnak, hűs esőnek,
hogy öltöztessék fel a bálra,
illően, színpompás ruhába.
Mégsem mehet el ily zölden,
őszi bálra, nyári színben.

Egyszer csak örömmel látja,
foltos lett a zöld ruhája,
itt egy sárga, ott egy barna,
amott vörös a dísz rajta
Büszkén vonulhat a bálba
őszi színpompás ruhában.

Boldogan készül már a tölgy,
ruhája már nem csupa zöld.




Gyerek sarok:))) - versek

T. Fiser Ildikó
Tűzre, vízre

Jaj, Istenem! Ég a szalma!
Vizet ide! Rajta! Rajta!
Öntsetek rá jó sokat,
hogy eloltsa a lángokat.

Kútból vizet mertek gyorsan,
telt vödörrel, libasorban,
nyakon öntötték a szalmát,
eloltották szalmalángját.

Jaj, istenem! Nő a patak!
Megárad a kertek alatt.
Zsákot ide! Rajta! Rajta!
Nehogy kifusson a partra.

Pajtából a zsákok gyorsan
ott termettek, tömött sorban,
felépítve így a gátat,
megvédték a kertet, házat.


Gyerek sarok:))) - versek

T. Fiser Ildikó
Tündér fohász
(apák napját várva)

Kedves Tündér! Szállj le hozzám, segíts most az egyszer!
Ajándékom hintsd be nékem gyémánt szeretettel!

Kedves Tündér! Nincs nékem más, csak ez a kis patkóm,
Szerencsémet szeretetért cserélném el akkor.

Szeretetem ajándékba odaadnám másnak,
Jutna abból mindenkinek, az egész világnak.

Talán akkor én is kapnék az édesapámtól,
Biztosan elfogyott neki, azért van oly távol.

Mert e nélkül nem ér semmit szerencse, se patkó,
Könnyeimet nem szárítja az ajándék mackó.

Kedves Tündér! Ugye hallasz, s teljesíted nékem
Az egyetlen kívánságom a földkerekségen!


Gyerek sarok:))) - versek

T. Fiser Ildikó
Meleg fények

Kandallóban fa parázslik,
körötte senki sem fázik.
Lekerülhet kabát, sapka,
nem gondolunk már a fagyra.

Az asztalon gyertyák égnek,
meleg fénnyel megigéznek.
Apró lángok táncot ropnak,
míg a gyertyák el nem fogynak.

Szikrázó fa nagyot roppan,
újabb gyertya lángja lobban.
Fényük mindenkit beragyog,
együtt legyőzzük a fagyot.


Gyerek sarok:))) - versek

T.F. Ildikó
Az Iskolatáska titka

A csattok, mint parányi csillagszemek
az égen, vidáman felém kacsintanak,
ragyognak színezüst fénnyel a sötétben,
halk kitt-kattanásuk az éjben, mint álom-harang.

A pántok hívogatón felém intenek
elválaszthatatlanok, mint két barát,
feszülnek büszkén, mindig tettre készen,
hogy rám simuljanak, mint kényelmes kabát.

A könyvek összebújva pihennek odabenn
csendesen várják, hogy feltárják titkukat.
A füzetek tisztasággal nyílva köszöntenek,
hogy végtelen-tudással töltsem meg lapjukat.

Betűk, számok, jelek, csupa ákombákom,
számtalan csoda, ahogy őket összerakva látom.
Nem csupán álom szülöttei kitalált képzeletnek,
a tanulás maga a titok, az ősi örök bölcseletnek.

(2006)


Gyerek sarok:))) - versek

T. Fiser Ildikó
Tél apó

Piros köpeny, piros sapka,
vajon ki bújt meg alatta?

Hóból fonta nagy szakállát,
szél sodorta büszke bajszát,
arcán széles mosoly terül,
minden gyerek neki örül.

Nézd! Kosara telis tele,
mégse látszik semmi benne,
égi áldás védi, széles,
csak az látja, ki nem vétkes.

Jégszánjával villámgyorsan,
ajándékot osztja sorban,
hópelyheknek csillag fénye,
szikrát szór a messzeségre.

Piros köpeny, piros sapka,
Télapó bújt meg alatta.


Gyerek sarok:))) - versek

T.F. Ildikó
Kinőttem az óvodát

Mikor először léptem át e kapukat
szememben a félelem könnye csillogott,
körülöttem sírásra görbültek a szájak,
hazavágyó szívem vigasztalan dobogott.

Mikor először nyújtottad felém kezed
nem láttam még, hogy szíved nyitva áll,
rémülten néztem a sok gyereket,
hol lehet most az Édesanyám?

Először csak játszottam, pityeregtem, ettem,
telt az idő, sokat tanultam, terítettem,
szemembe idővel mosoly költözött,
az óvó néni lassan a szívembe férkőzött.

A sok gyerek barát lett és játszótárs,
a felnőttek szerető, segítő kezek,
az óvoda második otthonommá vált,
és most látod, mégis elmegyek.

Mit magammal viszek, az évek emléke,
minden, ami történt, sok érdekes dolog,
és indulok újabb ismeretlen felé,
a könny, szívszorongás újra kísérni fog.

(2000)


Gyerek sarok:))) - versek

T. Fiser Ildikó
A Kék Hold

Egy fényes estén kedvesen
rám nézett tágra nyílt szemekkel
tojásból épp kibújt gyermekem
és megszólalt halkan, csendesen:
,,De szép Kék a Hold anya
csillogóbb, mint valaha ’’

Válaszommal nem siettem
visszavágni mégse kéne
szeretettel belémerültem
csöppségem mosolygós szemébe
két ártatlan kerek
ámuló őszinteségbe.

Megláttam benne azt,
mi ott ragyogott kéken
saját szemem, mint holdfényes tükör
és akkor megértettem végre
mindkettőnk szívében
a Kék Hold örökké tündököl.


gyerek sarok:))) - versek

T.Fiser Ildikó
Járom a réteket

Járom a réteket,
felidézem az elmúlt éveket.
Kezdem a tulipán
bánatos, piros mosolyán.
Azt üzeni, hogy talán
az élet szebb lesz ezután.

Most előttem a rózsa,
az elmúlás hírmondója.
Ahogy a szirmok lassan lehullnak,
a napok eltelnek,
az évek elmúlnak.

Amott virít a nárcisz,
oly vidáman énekel,
örömében, illatától
a mező színes dalra kel.

Ha még tovább nézek,
még szebb lesz az ének,
ám már nem a rétek,
virágok világa,
csak egy álom tűnődő,
tündöklő varázsa.


(1986)


Gyerek sarok:))) - versek

T. Fiser Ildikó
Álomtündér

Leszáll a köd lassan szemedre,
a szobádba az álom lebeg be.

Lopakodva, mint a tolvaj,
tolakodva érkezik,
épp, hogy érint, bíztatóan,
majd a csöndben távozik.

A szép álom tündér lánya
táncát vidám színekben járja,
csengő hangján szívedbe hatol
a dallam könnyed, lüktető varázsa.

Újraélednek a múlt csodái,
zengnek belé az álom falak,
kinyílnak a réten az emlékek virágai,
hogy többé el ne hervadjanak.

(1986)



HÍREK

Koday Laszló galériája
Kattints a képre!


Gyerek sarok:))) versek, mesék, mondókák
nézz be hozzánk! >>>



Másképp látók
Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Copyright 2006. Minden jog fenntartva



Másképp látók - Internetes Irodalmi és Művészeti Kör