Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Bemutatkozom - Leé József

Szép a világ

Hegyek homlokán a bérc, a messzeség,
a csúcsok fölött átkéklő büszke ég,
a patakkal elfutó pillanat, a nyár,
a kiálló gyökérbe botló napsugár.
Lombok között a fészekalj-csacsogás,
a szárnyassá pelyhező tág térre ocsudás.
Őz-lábnyom, bokrok tövén az ösvény rejteke,
szívdobbanás, élet-csend, a tölgyek éneke.

Hegyek homlokán a bánat ráncai,
az őszi ég, köd-felhők, permettel teli,
a patakra rákövült, időtlen csobogás,
az elhagyott fészek, a kiröppent szárnyalás.
A fagyrágta ösvényen vaddisznó lábnyomok,
ág reccsenés, hó-csönd, az eltévedt szél dohog,
a fatönkön napsugár, a fény, mint baltaél,
s az ember él. Kivár, bölcsen nyarat remél.


(2006)


Bemutatkozom - Leé József

Leé József:
A versírás öröme


Találtam egy szót.
Úgy hevert előttem,
mint ujjak közül elgurult forint.
Nem kellett senkinek, én lehajoltam érte;
eltettem, léptem, - s lám csak, már megint!
Összeraktam, mint a dominót.

Illettek egymáshoz.
Gyönyörködtem bennük,
és ekkor jaj! - váratlan, nagyon,
játszani támadt kedvem, s gyűjteni.
Zsebre tenni reszkető kezekkel,
behunyt szemekkel kitapintani.
Elvarázsolódtam. S ha már így, hagyom...

Gyermek lettem újra. - vagy így játszik a felnőtt,
ki nem kergethet már üveggolyót.
Szavakat gyűjtök hát: kérgeset és szépet,
fásultat, buját, pirosat és kéket,
szétszedhetőt és összeszerelendőt,
szóra szót. Gyöngysorba: odaillőt.

Játék tehát. Varázslat, szinte álom,
vagy inkább elalvás előtti zsibbadás.
Mélytenger csendje. Gyötrelem és mámor,
repülés, és majd - a zuhanás.
Hol most a valóság? Az előbb még megvolt!
Elgurult... Sebaj, ha vége a játéknak,
kinyújtom a kezem, s újra megtalálom.

Találtam egy verset.
Nekem gyönyörű! Úgy látszik
minden anyának az a legszebb gyermek
kit maga szült. Ez az a derű
amiért vajúdni érdemes volt.
Csak csendesen, ne ébreszd fel, ha alszik...
Most megmutattam.Ugye, neked is tetszik?



Bemutatkozom - Leé József

Elhagyott szoba


Üres vázában csokornyi a csend,
S a homályban lassan, lopva szétterül
Tűnő emléked hervadó illata.
Elváltunk, és ezzel felborult a rend:
Mindig csak nappal. Mindig éjszaka.

Hajad függönyét lebbenti a szél
Az utánad néző, hunyorgó ablakon,
Mosolyod színét őrzi a tapéta a falon.
Kifakult, mint minden, mióta elmentél,
Lépteid visszhangja alszik az ágyamon

A kulcslyuk féltve őrzi közös titkaink,
S az óra múltra járó tétován ketyeg
Mikor feléd rebben a láng a tűzhelyen.
Fiókok mélye rejti suttogásaim,
Ne érezd, mennyire hiányzol nekem.



Bemutatkozom - Leé József versei

Leé József:
Az idő relativitása

A pillanat, akár a porhó
a széllel száll, kavarog súlytalan.
Elpihen a vállaimra ülve,
fehérre festi ritkuló hajam.
Hozzám bújik a kabát nyitotta résen.
Józan, hideg,
hallgatja lázas lüktetésem.
Túl sok belőle, fázom.
Lesöpröm egy kapualjhoz érve,
fölösleges, tovább nem cipelem.

Egy gondolatra megáll a kezem.

A pillanat, akár a hirtelen csönd,
felismerés, a döbbenet:
ma sok belőle, talán lerázom,
holnap már hiába keresem.
utána nyúl, magába zárná
a kapzsi tenyerem.

Megbántam már. Maradjon itt velem.

A pillanat a markom börtönében
perccé olvad, elfolyik az ujjaim közül.
A sorsvonal, s a szívverésem
között megnyíló hajszálnyi résen -
nem becsültem. Előlem menekül.
Lábam előtt a kapualjban
a csönddé vált, örökre elfolyt évek
tócsája gyűl.

Észrevétlen, de lassan átléphetetlenül.


Bemuatatkozom - Leé József

Örök romantika

Az óra bölcs. Míg helyben áll,
egy jelre vár,
- csak mutató, mi körbe jár.
Gazdája a titokzatos,
soha nem látott nagy talány.
Ö ujját tartja pulzusán.

A vén föld fásultan forog,
- nem nagy dolog,
látott ilyet százszámra tán.
A holdfény is a régi, bár
sarlója éle megkopott,
felhők mögött rekedtek mind
az égi csillagok.

Az ágyon álmatlan szív dobog:
jaj istenem, hát elhagyott!
Hogy éljem túl az éjszakát,
hogy érjem meg a holnapot?

Az óra bölcs. Most körbe jár,
hisz tudja már,
- csak mutató, mi jelre vár.
Gazdája a titokzatos,
soha nem látott nagy palást
meghozza majd a gyógyulást.


Bemutatkozom - Leé József versei

Leé József:
Ismerem

Hajnali három.
Késő,
kerüli már az álom.
Járkál
ajtóig, ágytól,
csak három lépés,
- ennyi a tere.

Nem érzi mégse:
börtön.
Motyog,
s túltenne néhány költőn
a kép,
amit a falra rajzol
párás lehelete.

Ír.
Inkább csak
írni próbál,
szavakat szóra formál.
Nem hagyja nyugton,
tudja,
pedig nem is a múltja.
Ma éjszaka
hányadszor, újra,
ez lett a végzete.

Szekrényhez ér.
Egy pillanatra
visszatartja:
tükör. Régi barátja,
csak úgy, szögre akasztva.
Aligha látja,
- rozsdás.
Riadtan néz rá borostás,
önsorsrontó élete.

Tovább lép.
Nem számít, és nem számol,
hány lépés
ajtóig, ágytól.
A hajnal
teli van már a dallal,
a hónapos szoba
akarta, nem akarta
egy új vers ígérete.

(2008.)


Bemutatkozom - Leé József versei

Leé József:
Hiúság kérdése

Lássuk csak... Ó, egek!
Ez nem te vagy,
már rád sem ismerek!
- néz le rám rosszallón a tükröm.

Már megbocsáss,
védekezem:
hiszed, vagy sem,
ez nekem sem öröm.
Fáradt vagyok,
az is lehet, öregszem.

De hirtelen
szikrákat szór szemem:
majd pont te döntöd el!
- szól vissza dacosan az arcom.

És itt akár
félre is állhatok:
ki voltam én, mi lett velem,
ezen túl döntsék el nélkülem.
Identitásomért
nem fogom
naponta megvívni harcom.


Bemutatkozom - Leé József

Négykezes

Kopottas hangszer. A billentyűzeten
átfázott kolduskéz tétováz.
Csak néhány akkord
zokog fel fájdalmas- vesztesen:
az ég tavába csobbanó fohász.

Az aggastyán hallgatja
döbbent csendesen.
Tehetetlenül tördeli két kezét.
Elrejti arcát, ember ne lássa meg
könnyezni nincstelen istenét.

(2006)


Bemutatkozom - Leé József

Leé József:
Bánom is én

Talán, mert sok vihar tépte,
felfoszlott a sapkám széle.
Rám is rótták:
ne induljak így a télbe!
Bánom is én...
Se tűm, cérnám,
kezem reszket,
nem is tudnám,
nem is lehet megvarrni.

Talán túl sok bánat érte,
felfeslett a lelkem férce.
Rám is rótták:
nem jutok fel így az égbe!
Bánom is én...
Kár volna még,
korán lenne meghalni.
idő kell rá
minden bűnöm meggyónni.

Sajnálnám a régi sapkám,
rongy életem.-
Nem is fogom
ily könnyeden,
búcsú nélkül,
foltozatlan eldobni!

(2008.)


Bemutatkozom - Leé József

A nyolcadik napon

Alkotni jó. - mondá az Úr
a nyolcadik napon.
A semmi volt, nem volt, mi lett,
és bármi lett, csak úgy lehet
ahogy azt gondolom.
Mondá az Úr, de tévedett
a nyolcadik napon.

Alkotni jó. - mondá az Úr
a nyolcadik napon.
és bizton lesz rá majd tanú,
ki nem rossz, nem rút, s nem hiú
ha jő a végső alkalom.
Mondá az Úr, de tévedett
a nyolcadik napon.

(2007)


Bemutatkozom - Leé József

Leé József:
Békülés

Bántottalak.
Csak néhány szó-
haragszol rám nagyon.
Pár szó csupán,
pár cseppnyi könny
ragyog az arcodon.

Tagadhatnám.
Mért volna jó?-
hisz én voltam, tudom.
Törölhetném,
de nincs miért.
Gonosz vagyok, hagyom.

Bántottalak.
Csak szóra szó-
mert bántottál nagyon.
Néhány szavad váratlan ért,
szó nélkül nem hagyom!
Így hirtelen,
ki tudja mért,
túl durva lett a válaszom.

Bántottalak.
Csak néhány szó-
lehet, önvédelem.
Pár durva szó,
pár cseppnyi könny,
már kő a szívemen.

Tagadhatnám.
Mit érek el?-
én voltam az, tudom.
Törölhetném,
épp nincs mivel.
Hagyd, lecsókolom.

(2007.)


Bemutatkozunk - Leé József versei

Leé József:
A kavicsok közt

A kavicsok közt egy kék szinűt kerestem.
Ki tudja, mért?-
Talán, mert szürke volt az ég.
És jött az ősz, és közel járt az este.
Lépte előtt a szemem egyre leste,
s fohászkodtam: adná az ég!
Ha egy kerülne, több is, mint elég.

A talpam túrt a színes tarkaságban.
Elém terült
egy elvesztett, egy szétgurult világ,
ezernyi kincs, gyerekkor lázas álma:
gyöngyházfényű, opálos, barna, sárga.
Én nem tudtam, a kék ily ritkaság!
Fohászkodtam: most segíts, Uram,
és lásd be végre, nem adhatom alább!

Mert itt az ősz, és közel már az este.
Elveszett. A gőgöm nem kereste,
úgy gondoltam, a kék csak semmiség.
De közben lassan szürke lett az ég.
Fohászkodtam: még egyszer megbocsáss,
elismerem, hogy én voltam hibás;
Egy kéket adj, - olyat, ami
őrzi még a nyári ég szinét!

Mutass rá! Én felveszem,
s a büszkeségem meghajlik feléd.


Bemutatkozom - Leé József

Leé József:
Mélyponton

Akartam lenni: semmi,
- az is kevés,
akartam lenni maga a pusztulás.
De fáj nagyon,
hogy nem voltam, csak ennyi.
Lehetnék még,
lehetnék inkább gyógyulás?

(2007.)


Bemutatkozom - Leé József

Leé József:
Szaltó

Nyugalom!
-csak türelem,
csak akarat és fegyelem:
ha tévednél...
ha tévednél, nincs kegyelem,
hát nyugalom!
Csak türelem, és fegyelem,
csak figyelem, és akarat,
- mert akarom!
Még várni kell, még tűrni kell,
csak nyugalom!
-
A rúd szorítja markomat,
de nincs még itt a pillanat.
Az ösztön őriz itt, belül:
alattam háló nem feszül .
Hát nyugalom!
- és fegyelem, és akarat.
Nem jött el még a pillanat.
Kevés.
Kevés a lendület.
túl mély a lent, magas a fent.
Igen,
kevés. Kevés a lendület.

Minden helyén: a tér, idő,
a józan ész, a gondolat,
- nem jött el még a pillanat.
Még vissza húz, még fogva tart
a ráció,
a fegyelem, a félelem:
a gravitáció.
-
Csak türelem!
- és nyugalom,
kevés a szó, hogy akarom,
míg fogva tart a félelem.
Ha tévednél...
ha tévedsz, nem lesz kegyelem.
Hiába hív, hiába vár
a végtelen.
Csak nyugalom!
Csak akarat, és türelem.
-
A rúd felsebzi markomat,
közel van már a pillanat.
És egyre nő.
És nőttön nő a lendület,
fetebb a lenn, lentebb a fenn.
Igen.
Kihívás lett az életem,
legyőzni hív,
legyőzni vár a végtele
Ha fegyelem, ha akrat:
elérkezik a pillanat.

Az ösztön ébred itt, belül,
az látja át a tér-időt,
- múltat lezár, kizár jövőt.
Nincs többé más, csak a jelen,
csak akarat, csak fegyelem,
s csitulni kész,
csitulna már a félelem:
nincs tévedés,
ha tévednél, nincs kegyelem.
Csak türelem.

Hasadni kezd a tér, idő,
nincs józan ész, csak gondolat.
Nincs múlt, jövő,
csak pillanat,
s hajszál kevés, mi visszatart:
a ráció,
a fegyelem, a félelem,
a gravitáció.
-
Nincs nyugalom.
Nincs türelem.
Csak akarat és fegyelem.
Nincs tévedés,
ha tévedsz, - nem kell kegyelem.
Szaltó előtt
kihívás lett az életem
-
A rúd felvérzi markomat.
- elérkezett a pillanat.
Az ösztön szólít itt belül:
hiába háló nem feszül,
elég.
Elég lendület,
már fent a lent, és lent a fent.
És fegyelem, és akarat.
Igen.
Elérkezett a pillanat.

Szilánkra tört a tér-idő,
nincs józan ész, nincs gondolat,
semmi sincs, mi fogva tart.
Helyet cserél a lenn, a fenn,
elmúlt a múlt,
csak a jelen.
A jövő is új ráció:
legyőzhető.
Legyőzhető a félelem,
a gravitáció.


Bemutatkozom - Leé József

Sántán, őszintén

Sánta vagyok. Csak zökken a léptem
ha futni szeretnék az élet után.
Szólít a rossz láb: bár meg sose érted,
célod, ami volt, már régen elérted.
Úttalan út ez, járni ha fáj.
Most légy türelemmel, -
hisz sorsod a sorsod.
Megvár, ami vár.


Bemutatkozom - Leé József versei

Leé József:
Egy kapcsolat kezdete

Bolondság, jól tudom,
mégis kell - vállalom.
Perceim számolom
tükörkép - arcodon.

Szemed a szememen,
tengermély rejtelem.
Múltad nem ismerem,
jövőnk sem sejthetem.

Hajad a vállamon,
bolondság, jól tudom.
Szíveddel dobbanom,
utad tán járhatom.

Lehet még - gondolom,
lehetne - gondolod.
Sorsom, ha vállalod,
léptem lesz lábnyomod.


Bemutatkozom - Leé József

Váratlanul

Kerestelek
szivárvány hét szinében.
Felhők között,
gyanútlan nyári égen.

Villám csapott
mennydörgő zivatarban.
Találtalak
- nem így akartam.


Bemutatkozom - Leé József

Könyörgés

Ne nézz, ne nézz így rám,
- ha itt az óra,
Krisztus néz így az épp feltámadóra!

Csak veled lehetek egyedül önmagam,
mert nélküled, egyedül már nem vagyok senki.
Ki oly soká magamban voltam, boldogan,
már magamban sem tunék nélküled lenni.

Kötözz meg! Oldj fel! Tarts vissza! Eressz!
Bújdosom előled. Keress meg, szeress!
Magába fordult, önző lelkemet
vakard fel, mint egy viszkető sebet!

Tégy rá írt, gyolcsot! Szavad a balzsam:
mondd el felette a látók varázsszavát!
S ha mégis, egyre a múlt vére csorogna,
csaló voltam, ki becsapta önmagát.

Ne nézz, ne nézz így rám,
- ha itt az óra,
Krisztus néz így az épp elkárhozóra!

(2006)


Bemutatkozom - Leé József

Leé József:
A kérdőjel nem lázad

Tedd meg!
Tedd. - habár gyalázat,
s ha pőre sejted mind
ez ellen lázad,
tedd meg,
hisz látva láttad,
hogy mennyit érsz.
Még mit remélsz?
Hit nélkül élsz.
Tedd meg!
Ennyire félsz?

Olvastad: nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Most nézz körül,
hamuvá ég a házad.
Nincs egy szavad,
- a kérdőjel nem lázad.
Még mit remélsz?
Hit nélkül élsz.
Tedd. - s habár gyalázat,
lehűti majd a lázad,
és célba érsz.

(2007. július)


Bemutatokozom - Leé József

Frázisnak tűnő állítás
a csavargók életéről


Se itt, se ott. Majd mégis, majd sehol,
- de mindenütt, és bárhol, bármikor,
ahol csavargó lépte vándorol;
ahol folyó, s mellette ott a part,
a párhuzamos végtelenbe tart,
hol a kiút csak mőbiusz-szalag,
az idő áll, egyszersmind elszalad;
ahol a céltalanság lett a puszta cél:
a lét rideg. Pattanni kész acél.

(2007.)



Bemutatkozom - Leé József

Váratlanul 2.

Kerestelek
pillangók közt a réten.
Fűszálakon
a döngicsélő fényben.

Patak partján
a friss vizű habokban.
Kutattalak:
csak végre tudjam!

Kerestelek
szivárvány hét szinében.
Felhők mögött
gyanútlan nyári égen.

Villám csapott
mennydörgő zivatarban.
Találtalak
- nem ezt akartam.

Lesújthatsz rám
ha haragod van.


Bemuatatkozom - Leé József

Film és valóság

Mindig így. Az egyik elmegy,
még visszanéz, az ajtót halkan zárja.
A másik ébred, - kihűlt a párna,
és tudja jól, hiába várja.
Film. nincs vége még,
reménykedünk: majd megtalálja.

Most is így. Felébredünk,
csend vesz körül, az ajtó zárva.
Deja vue, - oly ismerős,
elment megint, kihűlt a párna.
Reménykedünk: nincs itt a vég,
majd visszatér, ha már ezerszer bánja.


Bemutatkozom - Leé József

Gondolatok a nincstelenségről

Ma már tudom, mit ér a nincs.
Ma már,
mikor a van rég elkerül,
s el kell viselem, emberül.

Tudom,
tudom, mit ér a nincs,
hogyan lesz mégis drága kincs,
ha nincs ugyan,
de volt, - egyszerre elveszett,
feledni többé nem lehet.

Tudom, mit ér. Mit ér a nincs,
ha nincs, -
és nem is volt soha,
álomnak is csak ostoba.
Sorsom, törvény, Isten szava,
hiány, - nem pótolja a képzelet:
nekem még ennyim sem lehet.

(2007.)


Bemutatkozom - Leé József

Gyermekkorom analízise

Csaltam.
- színleltem születést.
Fájt egy kicsit,
a csillagok közt
az űrt karmolta ujjam.
Kapkodtam, elromlott valami,
nagyon magam maradtam.

Mímeltem
ordítást, gügyögést
kiharcoltam az ölelést,
- világ elől egy csöppnyi rést,
kellett, ha nem
anyám ölébe bújtam.
Nem volt igaz,
mindegyre csaltam.

Ma sem tudom
és ő se hitte még
hogy jöttem rá idő előtt
olvasni, írni.
Jártam, jártam a temetőt
- ahogy más feledni, sírni
az elcsent, féltett, titkos tudást,
betűimet
az álmodók
kövein gyakorolni.

Mért kerestem büntetést?
Hogy is lehet
ép ésszel kibírni:
síron kereszt,
betű betű után,
s álltam bután,
bár el kellet vona futni.
Anyám nevét, mint torz mesét
döbbentem kibetűzni.

Féltem.
Nem értettem, miért,
miért nem?
Örökös lázban égtem.
Botlottam igazi elesést
- a fűszálak közt
katicapötty a vérem.
Anyám rohant
az életét
is adta volna értem.

Játszottunk.
Játszottuk még sokat:
én nem tudom,
és ő se tudja rólam.
Kimondanunk
még nem szabad
közös titkunk miénk marad.
Összenézünk,
szemet hunyunk,
ettől fogva együtt csalunk.

- Nekem jobb így.
Ugye fiam
nincs semmi baj,
ez így neked is jól van?

(2007. )


Bemutatkozom - Leé József

Leé József
Egyvonalas bérlet

Pénteken
lejár a bérletem.
Jaj nekem!
Aszta manjana,
veletek, holnap, itt,
- rajtam már
az isten sem segít!
Hiába minden, belátom:
lejár a bérletem
pénteken.
Szombaton
a halál járatán utazom.
Ég velem!

2006.


Bemutatkozom - Leé József

Titkom

Nem bízom rád, hiába kéred.
Túl fiatal vagy. Te még nem érted.
Ne hívj! Ne sírj!
Nem hat meg könnyed, sem az ígéret,
Aggódom étünk. Aggódom érted.
Elvesztenél. Elvesztenélek.

Nem mondom el, hordom magamban,
Elrejtem bárgyú félszavakban,
Tekinteted kerülő szememben,
Feléd nyúló, görcsös kezemben.
Homlokom
Árnyék-barázdált ráncán,
Borostáimra
Őszült fény táncán:
Jaj istenem, mit vétettem,
Hozzád túl korán születtem!

Nem voltál még, - én régen éltem.
Lázadtam, tettem, folyton égtem,
Az ördöggel is köntöst cseréltem...
Csak néha-néha sejtettem, féltem.
Mindig is a Napot akartam,
És mennyi mindent megtagadtam!
Szerettem, csaltam, megcsalattam,
Főnixként tűzbe, lángba haltam,
S látod, élek!
Mert feledni gyáván megtanultam.

Most jöttél te.
- Késői ajándék.
Öregszem, hiába már a szándék
Fiatal létedhez igazulni,
Csillagod lenni, egedre gyúlni,
Miattad földre, pokolra hullni.
Bennem már túl sok az ál, a talmi.

Hát nem mondom el, mert joggal félek:
Megvetnél érte.
Úgy én is megvetnélek,
Mert hogy jössz te ahhoz,
Hogy ily kurtán ítélj!
Kerülj el! Ne kérj! Ne is remélj!

Titkom, mi van, hordom magamban,
Elrejtem bárgyú félszavakban,
Homlokom ezernyi barázda-ráncán,
szívem doboló táltos táncán.
Túl fiatal vagy. Te még nem érted.
Lehet, hogy sejted,
Lehet, hogy megérzed:
Fájsz nekem. Nyüszítek érted.

(2006)


Bemutatkozom - Leé József

Lehetne sírvers is

Naspolya nem töri fel szám,
kertem csendjétől idegen
a harsány szó, s a szívet melegítő
gyermek - kacagás.
Színtelen élek, mint mind, ki csalódott,
élete íve is egyre hanyatló,
- már csak a lejtő,
s várja, hogy eljő
a körmeszakadt zuhanás.

Fogytán az erőm
e vérző alkonyi órán,
- szemem sugarából, lásd
kihunyóban a fény.
Nem hallod mégse a jajszavam, átkom,
tűrni tanított a sors, a magányom,
s egyszerű elvem, a csendes alázat
hűti a lázat,
él még e kertben az őszi remény.

Lehetne sírvers is,
- no de csaltam:
engedtem, hadd zsongjon e dallam,
szélfújta levél, metronóm idő.
Fájt ma kicsit a lelkem, az élet,
de ennyi volt, semmi gond,
elmúlt, - sose félek,
már enyhül az arcon a ránc, a redő.
Ha eljön a reggel,
pörögjön ezerrel,
sodorjon magával a most, s a jövő!


Bemuatatkozom - Leé József

Májusi szellő

Prológus

Így volt, nem így volt?
Májusi égbolt.
Száz kicsi színfolt:
alkonyi szélben
száz pici felhő,
- bíbor arany bojt
körtáncot táncolt.
Égi románc volt...

*

Serkenő bajszú
májusi szellő,
szélfi - legényke
játszani vágyott.
Hogy társra akadna
körbeszaladta
az erdőt, a rétet
e pörge világot.
Hívta a fűt - fát,
a bogarat, barkát,
kérte a lepkét,
a röpke legyecskét:
Jönne- e véle
futni a légbe,
suhanva simulni
selyemszínű fénybe?
Bukfencet vetni,
sírva nevetni,
életnek, tavasznak
tárt szívvel örülni?

De bújik előle
az apraja, nagyja.
Szállni a széllel
egy se akarna.
Hajlik a fűszál,
pottyan a barka,
a lepke leinti,
a légy kikacagja.
Álmos a tisztás,
késő az óra,
lepihenni készül
minden lakója.

Estike szellő így
magára maradva,
bánatos képpel
indult a patakra.
Hajtaná ifjú,
serdülő vére,
de ennyi kosártól
csak botlik a lépte,
- társtalan immár,
csalódás érte.

Szomjas is, inna,
mosdani kéne,
a vízre leülni...
De most veszi észre
száz felhő fodrát
a patak vizébe'.
Száz szoknya fodra
- ezerszinű álom,
bálba csinosodó
felhő - leánykákon.

Epilógus

Lásd te is, ha érdekel,
nézz velem az égre fel:

Alkonyi égen
száz pici felhő
ropja a táncot.
Csosszan a csizma,
libben a szoknya,
májusi szellő
kergeti, hajtja,
körbe - karikába,
párokba és láncba;
felhő - leánykák,
szélfi legényke
párjukra találva,
bíbor lampionos
égi utcabálba'.

(2006)


Bemutatkozom - Leé József

Ébredések

Volt már jobb is az ébredés
régi, harmatos reggelen,
amikor még fesztelen
nézett vissza a tükör - arc.
Több volt a lendület, a dac,
sok a jövő, kevés a múlt,
s a veszteség csak porba hullt,
átléphető, feledhető,
értéktelen lomként lapult.

Lesz még rosszabb az ébredés
ha jön egy őszinte pillanat,
vérző sikoly a pirkadat,
s üres garat az öntudat.
Az arcon rárevült félmosoly,
fénytelen, mert védtelen,
árnyékot vet rá a döbbenet:
minden, mi volt, érvénytelen -

és visszasírni nem lehet.

(2006)


bemutatkozom - Leé József

Panelballada

Mezítláb állt a párkányon,
sokáig.
Nem nézett fel,
nem gondolt arra, hogy jutott
idáig.
Nem nézett le:
alatta több, mint négy emelet.
Nem nézett le, de így is beleszédült.
Nem gondolt rá... Hogyan is lehetett?
Ő nem akarta ezt a gyereket.
A cipőjét nézte.
A cipőjét nézte, amit levetett.

Szép lány volt.
Haját a szél fésülte kontyba.
Még kiskorú-
magától így nem hordta volna.
Talán tizenhat éves lehetett.
Még kiskorú-
az apja hányszor mondta!
Jött egy fiú.
Nem gondolt rá... Hogyan is lehetett?
Nem gondolt rá, de így is beleszédült:
ő nem akarta ezt a gyereket.
Nem nézett le,
a cipőjét nézte, amit levetett.

A párkányon állt. Az ablakot pucolta,
húsvét előtt ez volt a dolga.
Még kiskorú-
az anyja hányszor mondta!
Még kiskorú-
talán tizenhat éves lehetett.
Jött egy fiú.
Nem gondolt rá...
Nem gondolt rá, már így is beleszédült:
alatta több, mint négy emelet.
Nem nézett le, a cipőjét nézte,
a cipőjét nézte, amit levetett.

A szép cipőt.
Kár érte, alig hordta.
Karácsony volt, ajándék, tőle kapta.
Karácsony volt. Szerették, ő is szeretett.
Nem gondolt rá... Hogyan is lehetett?
Hogy is lehet, hogy nincs kiút,
nem látja már azt a fiút
a szomszéd lépcsőházból.
Játék volt csak,
játék az is, hogy ellökte magától.

Nem nézett le.
Lenézni félt,
alatta több, mint négy emelet.
Nem gondolt rá...
Nem gondolt rá, de így is beleszédült:
ő nem akarta ezt a gyereket.
Csak szerették. Ő is csak szeretett.
Nem nézett fel,
a cipőjét nézte.
A cipőjét nézte, amit levetett.

Szép lány volt.
Sajnálták őt sokan.
Ostoba. Ostoba baleset!
A hír bejárta a lakótelepet.


Bemutatkozom - Leé József

A mitfahrer monológja

Imitt-amott
s legott leginkább,
döntsük el végre
merre indulunk?!
Nálam a térkép,
kezedben a kormány.
A cél előttünk,
a rajton túl vagyunk.

Előbb előre,
majd egy kicsit hátra!
Most átkelünk
az Óperencián...
Az Üveghegyen túl
kilencven fok balra!
S fel a magasba,
ahol madár se jár!

Szárnyakat ki!
Simán landolunk.
Fáról lemászni...
( ó, el ne hagyj eszem!
Fogalmam sincs,
hogy merre is vagyunk,
ha rossz a térkép,
a sapkám megeszem! )

No így már jó.
Világos, mint a Nap,
a mézeskalács -
benzikúthoz jutunk.
Igyunk egy kávét!
Hosszú volt a nap,
különben is
jobb lesz, ha tankolunk!

Nehogy feladd!
Pár perc, s beparkolunk
a hétfejű
sárkány barlangjába.
De gázt bele,
mert késésben vagyunk!
Ne várjon ránk
a szörnyeteg hiába!

Most kard ki kard!
- de még előbb talán
jól kösd fel
a páncélgatyád szárát!
Ne érezze
a nyájas Olvasó,
hogy átverték...
a teremburáját!


bemutatkozom - Leé József versei

Leé József:
Aratás előtt

Az én halálom nem siet, bár megindult felém,
a búzatábla szélén, lassan bandukol.
Kaszája élén peng, és kicsorbul a fény,
lába nyomában forró szél csahol.

Rám gondol, amíg az árokparton ül,
csontos ujja komótosan cigarettát sodor.
A pipacsok közt csak egy tücsök hegedül,
nagyobb a csönd, mint volt bármikor.

Ha majd feláll, s az árnyékból kilép,
szívem napszítta dűlőútjain
riadt redőkbe rakódik a por.

Érett kalász. Nem leszek már sehol.

(2007)



HÍREK

Koday Laszló galériája
Kattints a képre!


Gyerek sarok:))) versek, mesék, mondókák
nézz be hozzánk! >>>



Másképp látók
Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Copyright 2006. Minden jog fenntartva



Másképp látók - Internetes Irodalmi és Művészeti Kör