Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Komáromi János versei

Komáromi János
Cseppnyi múlt

cseppnyi múlt
hajolt vállaimra
és felidézett
ezerszer élt
átkos időket

csobbantak a
vádló vércseppek
és folyókká dagadtak
tóvá gyűltek
a bánat-könnyek

zászlók lebbentek
jelszavak röppentek
bakancsok csapódtak
az utcaköveknek
és elbújt az értelem

félelem, gyűlölet
fájdalom, sírás
fülembe sikoltó
hívás, segíts
tégy, ne csak láss

bátrak, gyávák
hősök és ártatlanok
szégyenlős megnyugvás,
hogy én
nem voltam ott

s a düh, hogy
a múlt hírtelen
jelenné változott
és a jövő
ugyanolyan átkozott


Komáromi János versei

Komáromi János
Valaki

Valaki a hitről beszélt.
S én embereket láttam
földre hullva véresen,
félbeszakadt imáik
csengtek fülembe élesen.

Valaki a szeretetről beszélt.
Szeméből a gyűlölet sütött,
miközben úgy hitte
ő a legkülönb mind között.

Valaki a hitről beszélt.
S én hallottam sikolyokat
melyek utoljára hagyták el
a szenvedő ajkakat.

Valaki a szeretetről beszélt.
Kiabált, hogy hangja
elnyomja, túlharsogja
a megkínzottakat.

Beszéd, beszéd, beszéd.
Szavak, szavak, szavak.

Valaki mindig beszél
valamiről. Nem tudom,
nem értem minek, miről,
kinek? Ki érti meg?

Mégis, mindent elérnek
a szavak. Végül még
Te is eladod magad.
A semmiért!

S beszélsz Te is.
Hitről, szeretetről.
Már nem látsz és nem hallasz,
Csak beszélsz.

Minek látni, minek hallani?


Komáromi János versei

Komáromi János
Születő létem

véresen fekszik a napsugár
nyújtózik a mámoros halál
csendbe olvad a szürkeség
madarak fájdalom-füttyét viszi
a szél és hasítja ketté az estét

mint fázósan gubbasztó galambok
a könnyeket rejtő bánatos falombok
bús koronája söpri a földet
levelek súlya alatt az ágak
nyögnek és jajgatva összetörnek

merész, denevér röptű éjszakák
bújnak meg távoli templomok
halkan konduló harangjai mögött
vajon hová lett a napsugár merre
fújta a szél, merre költözött

csordulnak, csikordulnak keserű hangok
amikor csillagszekér indul az égre
már csak a messzeségből emlékeznek
a kékre az átszúrt fényű
sápadtan szendergő csillagok

suttognak az élveteg álmok
sóhajtó vágyak buggyannak elő
kéjes gondolatok mélységeiből
vágyott gyönyörök megölnek,
elűznek, lehúznak és összetörnek

sikátorokban kiáltás kóborol
az ürességben társtalan egyesülés
üvölt, de megváltásra hiába vár
felráz egy váratlan csörrenés
üvegként törik össze a remény

ábránd-csókok köröttem zizegnek
a halált sem érzem már hidegnek
érintés szakad fel bőrömön
kifulladva álmoktól hajtva üldözöm
a nevetve elfutó gyönyört

vágyaimból szőtt hálót feszítek
a lét megszokott mindennapjai alá
hogy elveszett magamat megtartaná
mikor majd ismét születő életem
bizonytalanul zuhanni kezd


Komáromi János versei

Komáromi János
HAJNAL

Váratlan csörrenés,
csillag hullt az éjben.
Suhogó rebbenés,
álmom a sötétben.

Résnyi derengés
az üvegeken át,
mint érintés,
ébreszti a szobát.

Szemem a fénybe néz,
de még az éjbe lát.
Lustán seprem le magamról
a kábult félhomályt.



Komáromi János
Ajándék

ajándék legyen
a szél
amikor arcodhoz ér

ajándék legyen
a tűz
ami lobogva előre űz

ajándék legyen
a föld
ami ha kell fekete,
ha kell zöld

ajándék legyen
a víz
ami szádban életíz

ajándék legyen
a Nap
amint reggelente simogat

ajándék legyen
a Hold
ami ha kell andalít,
ha kell átkot old

ajándék legyen
a kéz
amint érintést idéz

ajándék legyen
a szó
ami igaz és való

ajándék legyen
ez a vers
ami kicsit suta,
kicsit nyers



HÍREK

Koday Laszló galériája
Kattints a képre!


Gyerek sarok:))) versek, mesék, mondókák
nézz be hozzánk! >>>



Másképp látók
Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Copyright 2006. Minden jog fenntartva



Másképp látók - Internetes Irodalmi és Művészeti Kör