Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Fekete Csilla versei

Fekete Csilla:
Kulcs

Holdkomor ezüst kulcsom a tóba ejtem.
Fényujjú gömb szirmain átiramlik,
tavirózsa-csendben.

Suhogó nádzene nesze hallik, illan.
Csónak a vízen, hideg szívre száll az éj.
Jégszeme faggyal

zúzmara csókkal hozza, szórja az álom
fényporait. Szűnik a csendben a
vízcsobogás.


Fekete Csilla versei

Fekete Csilla:
Éjfél

Fehér vászon leple hullik
szemhéjamra titkosan.
Álnokul és hitegetve
orvul hűs álomba csal.

Takar puha selyem, bársony.
Éj-szememre les rovar.
Szőnyegen gyöngy. Ős polcokon
barna tálak, szélvihar.

Lankás lakhely szélén szenved
torz ébenfa folyadék.
Izzó gömbök ajtajában
kopog olcsó omladék.

Arany lámpák hada ébreszt,
hold süt be az ablakon.
Fehér vászon leple hullik,
szemhéjamról eloson.


Fekete Csilla versei

Fekete Csilla
Hogy az arany tízek…

Hogy az arany tízek
homlokán eláztam,
hulló hajat loptam,
zárt ablakot tártam,
ostoba arcomat
kőpárnába vájtam.

Hogy az ezüst ködök
gyűlését kilestem,
ezer üres tányér
éhét mind megettem,
ostoba arcomat
lágy kenyérre kentem.

Holmi vasmosoly most
olcsón vesz zongorát,
ott hordja zsebében
testem szürke porát,
ostoba arcomat
lábai tapossák.




Fekete Csilla versei

Fekete Csilla
Kínja a holnapnak, gyötrelme a mának

Fél pár koszos kesztyű
integet utánad:
kínja a holnapnak,
gyötrelme a mának.

Szeretve kínoznak,
feltámasztva ölnek,
az élet koporsó,
nem adnak kegyelmet.

Halál után nincs más:
íze a magánynak.
Egyedül maradtál,
nem szólnak az árnyak.


Fekete Csilla versei

Fekete Csilla:
Álmatlanság

Agyamon ha karvaly hasal,
az este a kapuban áll.
Fanyar íze rossz meséknek
rémes éhet űzni nem jár.

Fülemet ha lárma bántja:
süket vagyok, meg se hallom.
Gonosz zene árad orvul
ocsmány színű agg szobából.

Arcomat ha lomha széllel
nyakon öntik, és a falon
fönt lapulva, fehér fénnyel
ajtók mögött nincs irgalom.


Fekete Csilla versei

Fekete Csilla
Egünkön járt a hold

Egy bíborvirágú alkonyon
megjelent a hold, ezüst korong
egünkön.

A tóban is jelenése volt,
nézte, hogy az ég csillagot ont
egünkön.

Nagy, felhőlepte kormos vászon
nyújtózik el, szürke fátyol
egünkön.

Jönnek rideg, nehéz fellegek,
ragyognak piciny gyémántszemek (szemeid)
egünkön.

Téli csend őrzi álmainkat
a szél csillagot, hogyha ringat
egünkön.

Életre ébreszt a fájdalom
egy bíborvirágú hajnalon
egünkön.



HÍREK

Koday Laszló galériája
Kattints a képre!


Gyerek sarok:))) versek, mesék, mondókák
nézz be hozzánk! >>>



Másképp látók
Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Copyright 2006. Minden jog fenntartva



Másképp látók - Internetes Irodalmi és Művészeti Kör