Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Bognár Stefánia versei

Bognár Stefánia: bemutatkozom >>>


Bognár Stefánia versei

Bognár Stefánia:
BIP-BIP

Szonett koszorú

1. Kis zöld

Kis zöld emberke, vézna marslakó,
Szemében vibrál teljes élet fénye,
Távol-világot kínál fel cserébe,
Ha elmondom, egy szó mire való.

Egyszerűségben fennkölt, megkapó,
Mindennapi, de jellemző a Földre.
Ragaszkodnának hozzá „mindörökre”,
Idő-folyam bár léthatároló.

Praktikus agyban fémes gép-hideg,
Vagy tablettákba préselt jó ízek.
Nyár-rózsaszín szó, nem találni párját.

Lidércek tánca néma döbbenet.
Az idegen sehogy sem érti meg,
Szegény, nem tudja, mit jelent: BARÁTSÁG.


2. Lélek-gyökerű

Szegény, nem tudja, mit jelent: barátság.
Lélek-gyökerű lombos kapcsolat.
Tikkasztó nyárban hűs árnyékot ad,
S oltalmat nyújt, ha záporoz a válság.

Őszinte érdek-érzés ott talál rád,
Oda csapódsz, hol jól érzed magad,
A jó barát hibákkal elfogad,
Nem kér viszonzást, nem zavarja „másság”.

Bizalmatlanul nem leselkedő,
Egyenrangú, nem leereszkedő.
Egész fát nézd, s ne mámoros virágát!

Megannyi színfolt, illat és erő,
Értéke magként duzzad, egyre nő,
Csak földiekre jellemző kiváltság.


3. Nem kényszerpálya

Csak földiekre jellemző kiváltság
Keresni mást is, mint a vérkapocs.
Kényszerpályáról elrugaszkodott,
Lélek-gyöngyökből fűzött szép szabadság.

A gesztenyét is könnyebben kaparják
Az egymásért, s nem -ellen dolgozók,
Jó sorsukat, a játékos bohót
Azóta fennen áradozva áldják.

Világunk szárnyán lusta kőkoloncok
Kedvét szegik, ne legyen röpte boldog,
Lehet-e még esélye biztató?

Versenyt kacagnak jókedvű koboldok,
Láttak csodát, mi kőtömböt feloldott:
Egy kötelék, mely őszintén adó.


4. Biztonságba ringat

Egy kötelék, mely őszintén adó,
Csiszol, védelmez meg nem alkuvással,
Mégsem köt gúzsba csápoló hínárral,
Ám életedben meghatározó

Szembesüléshez objektív fotó
Unalmak rétjén kószálni nem átall
S nem ijeszthető el bögölyök által
Kis kosarában gyűl a földi jó.

Megosztani legjobb falatjainkat,
Kapaszkodni, ha orkán karja ingat…
Jobb lesz az ember, önfeláldozó.

Értelmet adni kedvenc dalainknak,
- Lágy, könnyű szellő biztonságba ringat-
Természetes, de mégis megható.


5. Metamorfózis

Természetes, de mégis megható,
Ha valamit jobb közösen csinálni,
Ha tudsz a másik szemüvegén látni,
Ha nem egyetlen közlésmód a szó.

Hegyek árkában ballagó folyó,
Tiszta szépségét nem győzöd csodálni,
Csobban a csendje, érzi-hallja bárki…
Metamorfózis: ringó rangadó.

Mert őselemek vívják harcukat,
Hiányzik érv és zavaró tudat,
És tetteiket sosem magyarázzák.

Barátságban sincs kóros bódulat,
Logika sem és sírni sem szabad,
Féltékenységet nem szül itt csalárdság.


6. Fodraik felett

Féltékenységet nem szül itt csalárdság.
Szárnyak csapódnak vasajtók helyett,
Segítenek a lendülő kezek,
Elmék fogadják egymás kritikáját.

Felhők a Napot néha eltalálják,
Sűrűn borítva gyöngyház-kék eget,
S hogy mégis ott van fodraik felett,
Mindenki tudja, hallja hallgatását.

Szépen csengő szó, nem élő személy,
Elvont, elcsépelt, mégis menteném,
Hiszen világunk őrzője: barátság.

Kis bölcs mosollyal röppent el szeszélyt,
Türelmes vállán sírhatsz szenvedélyt,
Aprócska szikra-fricskák néha bántják.


7. Elnyűtt kételyek

Aprócska szikra-fricskák néha bántják
Baráti érzés tiszta lényegét,
De egyetlenegy szikra sem elég
Felszítani vad torzulások lángját.

Rajongó szellők hosszú délutánján
Vihar-válságtól nem sötétül ég,
Nem korbácsolják lelkek tengerét
Haragvó szörnyek préda-húsra várván.

Izgága démon rádiót zavarna,
Gépek szívében rejtett rozsda marna…
- S rendíthetetlen az álom-hajó.

Nyoma sincs elnyűtt kételyeknek rajta,
Csendesen siklik, jó irányba tartva.
Edzett győztesnek sírni nem való.


8. Tarka tűz

Edzett győztesnek sírni nem való.
Tapasztalatok zsákját töltögetni,
Közös, szépséges élményekre lelni,
Tudás almája így harapható.

Barát a könyv is, hisz’ lapozni jó,
Lehet okulni, könnyeden nevetni,
Romantikáért vakbuzgón remegni.
- Embertársunktól több tanulható.-

Lehet szeretni hű kis állatot,
Amint köröttünk ott sürög-forog,
S ne higgyünk soha kóborló vadaknak!

Ne fonjanak be őrült zsarnokok!
Keressünk, ahol tarka tűz ragyog,
Értéket, kedvet, s nem hazug hatalmat!


9. Józan dőreség

Értéket, kedvet, s nem hazug hatalmat,
Egymástól várni józan dőreség.
Alapvető, hogy tudjunk hinni még
Göröngy-taposó sápadt csillagoknak.

Tejút redőin lassan bandukolnak,
Agyukban lüktet ezer „mit-miért”,
S bölcs válaszuk, ha végül földet ért,
Már döngetője rég nyitott kapuknak.

Elejtett szó, egy suta kézfogás,
Pótolni kész, amit dönt rombolás,
S amit a gének rútul megtagadtak.

Pénz és ajándék csak látszat-hatás,
Értékesebb, éter-szült varázst
Ember embernek tiszta szívvel adhat.


10. Megsokszorozva

Ember embernek tiszta szívvel adhat
Időt, megértést, munkát, vagy hitet,
Ingatag énjét ezzel menti meg,
Kiteljesülten új erőre kaphat.

Megrázó titkok hangtalan szavaknak
Kérész-palástját félve kéritek.
Zavart örvényű mély tekintetek
Áttört imává válva megnyugodnak.

Tova sodródva fodrozó vizekben
A megtépázott, próbák-verte ember
Vizslatja mások még nagyobb baját,

Mindent feladva, bátor küzdelemmel
Csak őket óvja oldó szeretettel,
Megsokszorozva ezzel önmagát.


11. Önként veszítik

„Megsokszorozva ezzel önmagát”
Mars kis küldöttje elgondolkodóban:
Hogyan lehet több ember egy „szólóban”?
Ő nem lel itt szemernyi logikát.

Minőség mennyiségbe így csap át!
Barátkozás más bolygókon szokatlan,
Szövetkezéshez pusztán ész-okuk van.
Nem nyernek, s nem is buknak akkorát.

Fásultan járják csillagok honát,
Fejet deformál súlyos tudomány,
Önként veszítik, amit megtagadtak.

Nekünk is jut egy-egy könnyed délután,
S Földünk terített, rücskös asztalán
Jobb lesz az íze minden jó falatnak.


12. Két pólus

Jobb lesz az íze minden jó falatnak,
Ha társaságban vígan költik el,
Ha gondtalanság néha énekel,
Nem ad helyet borongós gondolatnak.

Órákra órák hirtelen szaladnak,
Öröm-fák ága zöld lombot nevel,
Viharok napján záporral perel,
Kis fészkét óvja költő madaraknak.

A vonzalom két pólus érdeme,
Kérdés: az egyik mit tesz ellene?
Kísért az árnya szemtelen hazugnak.

S ha már hazudott, bátran vallja be,
Harsanjon fel bűnbánó éneke!
Összefogódzók százszor boldogabbak.


13. Honnan?

Összefogódzók sokszor boldogabbak…
Tudjuk, a forrás miért, s hol buzog,
Honnan indulnak széles folyamok,
S tengerbe tartva merre kanyarognak.

Partjukra fűzve városok, s a falvak,
Bölcsőjük ősi létet ringatott,
Dicsőségükre termett himnuszok
Nekünk üzennek, értünk is fogantak.

Honnan talál ránk szép baráti érzés,
Milyen utat jár biztató megértés?
Ki adja át a lelke sóhaját?

Van-e szökésből önként visszatérés?
Oly egyszerű a válasz, mint a kérdés,
Ha ránk figyel hűséges jó barát.


14. Tornyok

Ha ránk figyel hűséges jó barát,
Könnyebben visszük hű-hó terheinket.
Mikor hozott a sorsunk össze minket?
Talán együtt kerültünk iskolát,

Vagy hallgattuk egy őrmester szavát,
Kórházi ágyon sírtuk sebeinket,
Közös munkahely tett arcunkra sminket,
Szerelmek Bábel-tornya dőlt reánk.

S ha Pisa tornya érezné a vesztét,
Jó támasztékok gyorsan megkeresnék.
A változat-sor még folytatható.

Szerezz barátot, tárd ki szíved, elméd!
Megpróbálhatnád, bizton megszeretnéd,
Kis zöld emberke, vézna marslakó.


15. Bip-bip

Kis zöld emberke, vézna marslakó,
Szegény, nem tudja, mit jelent:BARÁTSÁG.
Csak földiekre jellemző kiváltság?
Egy kötelék, mely őszintén adó.

Természetes, de mégis megható,
Féltékenységet nem szül itt csalárdság.
Aprócska fricska-szikrák néha bántják…
Edzett győztesnek sírni nem való!

Értéket, kedvet, s nem hazug hatalmat
Ember embernek tiszta szívvel adhat,
Megsokszorozva ezzel önmagát!

Jobb lesz az íze minden jó falatnak,
- Összefogódzók százszor boldogabbak -
Ha ránk figyel hűséges jó barát.


(2007. május 3. )


Bognár Stefánia versei

Bognár Stefánia:
Önarckép

Hópehely vagyok
légben kóvályogva-kóborolva
mindenféle díszletekkel
szemüveggel
könyvvel a kézben
vágyva-gyönyörködve
intelligencia látszatára
látszatában
szűkölve
jön-e jobb erre
vagy maradok
várakozón
semmit-tudón
semmit-akarón
senkiben-bízón
napimádó
ön-kegyetlenséggel
kóvályogva-kóborolva
bizonytalan
előre-jelzett
meghatározott
kíméletlen létben.

(2008. január 24.)


Bognár Stefánia versei

Bognár Stefánia
Simogatás

A papírlapot
ki kell simítani,
mert meggyűrődött,
a lelkemet is
simogatni kell,
mert oly törődött.
A szélre is ráfér
a simogatás,
mert erejével kérkedik.
Tengert borzoló
hullám-varázs
part-sziklákon megtörik.
Ernyedj el, hajó-ringatás,
szirének jó néven veszik…
A csend-világ vonz,
áhítjuk-féljük,
s ha az úthenger
végképp megsimít,
ne aggódj,

bizton utolérjük!


Bognár Stefánia versei

Bognár Stefánia
Bárhova

Bármit is tennék,
Jó sose’ volna,
Több ezer emlék
Hullna a porba.

Bármit akarnék,
Szél-vitorlákon
Szálldos a nemlét,
Puffan az álom.

Bárhova mennék,
Túl kacagáson,
Mindig elesnék.
Por a világom.

2006. május 14.


Bognár Stefánia versei

Bognár Stefánia
Asszociációk

Falak
bántanak
védd magad

Ékek
feszülnek
közétek

Érzed
penészek
henyélnek
Szélnek
eresztett
a végzet
Kérted
kerested
remélted

Tetők
elfedők
megvetők

Erők
kergetők
magvetők

Játék
ajándék
talán még?

2005. május 22.


Bognár Stefánia versei

Bognár Stefánia
Romok, gyomok

Álmok nélküli alvásokon
edződött puha lázadások
bénítanak is, nem titkolom,
áldoznak-átkoznak
borongós huzatján az égnek
túlzó tévedések.

Parázs nélküli üszkös romon
káromló gyomok, vadhajtások
őrködnek néptelen ormokon,
toldoznak-foldoznak
szelet ringató pőre létet.
Hol van már a lélek?

2006. április 28.


Bognár Stefánia versei

Bognár Stefánia
Kiszáradtak

Kiszáradtak már a tinták!
Nehéz írni, hogy leírták
S bedobták a süllyesztőbe
Azt, akinek fogy az élte.

Akire a Nap csak félig
Süt, de csak, ha szépen kérik,
Aki már semmit se’ várhat.
Nincsen öröm, nincsen bánat!

Aki már semmit sem érez,
-Érzéshez szükség van észhez-
Fogy az erő, más a mérce.
Még szúnyog sem zizzen érte!

Kiszáradva jobb a fának,
Száraz ágra tüzek várnak,
Tűznél mások melegednek,
Páriákat kinevetnek.

2006. április 26.


Bognár Stefánia versei

Bognár Stefánia:

Körforgás

ébred a SZÉL
ébredek én
mert jön a Nap
megsimogat
felmelegít
égbe repít
felleg leszek
majd csepegek
csendes eső
tócsa-tevő
pára ha kél
hűset remél
álomba ring
éj-csókot int
nyugvóra tér
újra a SZÉL

(2006. július 11.)


Bognár Stefánia versei

Bognár Stefánia:
Álmos virágok

Álmos virágok,
szemetekből éj harmat-könnyét törlitek,
nyár-reggel, -áldott-
ettől lesz puhább, játékosabb, fényesebb.

Álmos virágok,
kíváncsin eszmélő bágyadt tekintetek,
a szomjúságot
hangtalanul lihegi felém kelyhetek.

Nehéz, nagy álmok
nyomasztó terhei foszlánnyá vedlenek.
Álmos virágok,
örüljetek, míg nappalt kér az éjetek!

(2006. július 8.)


Bognár Stefánia versei

Bognár Stefánia:
Szelek gyökere

Minden érvnek van logikája,
Ha záporként zúg a világra
S a világ is tud lépre menni,
Érzelem-telten mérlegelni.

Gyerekfejjel rég úgy gondoltam,
Szelek gyökere nagy fákban van.
Öreg hársunkat nem szerettem,
Mert vad szelek tépáztak engem.

Akkor lettem felnőtt igazán
S szilárdult markánssá logikám,
Mikor fánkat már kályha nyelte,
De a szelek csak fújtak egyre…

(2OO3.O8.2O.)


Bognár Stefánia versei

Bognár Stefánia:
Űr-óceán

Fellobbanó szerelmek égi lángja
Csepp fényt repít homályos éjszakába,
S e fények minden érvet tönkre tesznek,
Vén Holdat orránál fogva vezetnek.

Mert néma Holdnak színezüst palástja
Kölcsönvett bóvli, nem pedig sajátja.
Csak bambán tükröz, nem hévvel sugároz,
Dalában plébekről szól némi pátosz.

Lehulló csillagok mind égi könnyek,
Az űr sirat velük meddő szerelmet,
S míg űzi őket önzés üszkös árnya,
Zuhannak végtelen űr-óceánba.



Bognár Stefánia versei

Bognár Stefánia:
Virág-bontó

Virág-bontó tavasz-szelek
Hegyek hátán érkeztetek.
Sarkantyútok oldalba vág.
Térül-fordul a szép világ.

Földre bukó felhők felett
Napunk kajánul felnevet.
Azon kacagja el magát:
Én sem látom és ő se’ lát.

Eső-könnyek peregjetek,
Sarjadjatok, új életek!
Érthetetlen-értett csodák,
Idő-vágtán tovább, tovább!

(2007. március 26.)


Bognár Stefánia versei

Bognár Stefánia
Feltétel nélkül

Nincs feltételem,
Nincsen semmi sem.
Esőcsepp-zenék
Tompa ütemét
Átveszi szívem,
Dobogja szívem.

Kopogna szívem
Fád üvegeden.
Ólom-nehezék
Bénítja hevét,
Néma félelem
Várja idelenn.

Nincs feltételem,
Zuhanok, esem.
Gomoly-szürkeség!
Szél-borzolt az ég,
Mint az életem,
S pocsolyát terem…

(2006. június 3.)



HÍREK

Koday Laszló galériája
Kattints a képre!


Gyerek sarok:))) versek, mesék, mondókák
nézz be hozzánk! >>>



Másképp látók
Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Copyright 2006. Minden jog fenntartva



Másképp látók - Internetes Irodalmi és Művészeti Kör