Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Fehér Miklós versei

Fehér Miklós
Csak költő vagyok

Ha asztalos lennék, vígan fütyülnék,
Ritmusra verném a szöget a fába,
Enyvet főznék rossz zománcedényben,
Bútort álmodnék minden szál deszkába.

Ha takács lennék, csattogó szövőszék
Lenne a forrás szorgalmas kezemben,
Szőném, szőném végtelen folyamát,
Míg tengerként terülne elém a kelme.

Ha kovács lennék, tüzet szítanék,
Szikrát vernék a makacs vasakból,
Páncélvágó kardot - kardvédő páncélt
Vagy ásót, kaszát, egyszerű patkót.

De csak költő vagyok, kezemben toll,
Hitvány papírra zokogok sorokat
S irigyen nézem a kétkezi embert
Ki valós anyagból épít világokat.


Fehér Miklós versei

Fehér Miklós
Elfelejtve - megidézve

Egy este ezerszer megnéztelek,
De ahhoz kevés volt az az este,
Hogy agyamba égjenek a részletek,
Hogy megőrizhesselek.

Csak nyakad ívére, bársonyára,
Fénylő szemedre, hangulatodra,
Vagy tán a pillanat adta vágyra
Emlékszem néha, már lenyugodva.

Lehet, hogy gondolatjáték voltál,
Mellyel képzeletben játszadoztam,
Mert oly jó volt boldognak lenni,
Még gondtalan gondolatokban.

Most újra és újra előveszlek:
Álmodozva - vágyakozva,
De egyre fogynak a részletek,
Ijesztőn gyorsulva, egyre fogynak.

Már szemed fényét sem tudom,
Már bőröd ízét sem emlékszem,
Nem ragyog mosolyod, hangulatod,
Homályba fakultak a régi képek.


Még:
Hiányzol, hogy elűzd a magányt,
Hiányzol, hogy tűzet élessz,
Hiányzol, hogy vágyam legyél,
Hiányzol, mert nem emlékszem:

Sem nyakad ívére, bársonyára,
Se kacagásra, se őrült éjre,
Se kölyökálmú boldogságra,
Elfelejtve - megidézve.


Fehér Miklós versei

Fehér Miklós
Széthulltak a szavak

Széthulltak a szavak
Értékvesztett betűk a porban
Söpörném halomba
De szétgörögnek
Szedném össze,
Mint szakadt
Gyöngysorom maradékát
Kígyóhangon sziszeg az SZ
Felejtve szerelmet vezető
Bársony simaságot
Minden hang átok
Támadó várakozás
Tegnap, még
Dalba szedve zengtek
S mára
Halálba feketedtek
É-le lett az L-nek
Dárda már az I
Dübörög, döng a D
Elég, elég!
Sikolt az E, az É
És én
Rettegve menekülök
Szemem takarom -
Eltűnök
A sorokba rendeződött
Betűseregek ostromolnak
M-ek morognak, V-k vicsorognak
Az O-k ijesztve körbefognak
F-élek
Hol van már
Amikor én tereltem
Agyam vágyai szerinti rendbe
Szolgaseregem


Fehér Miklós versei

Fehér Miklós
Fuldokló szavak

Hangod, jajongó hajókürt szava,
Leng erőtlen magában,
Nehéz ködökbe fuldokolva,
Sorsunk monoton alkonyában,
S nincs aki feleljen.
Így olvadsz fel a semmiben.
Nyomodban elsimult vizek,
Mint sohasem volt jelen,
Úgy veszve el életemből.
A sós víz - milliárd könny,
Valóságod nyomát is lemarta,
Hogy ne maradjon színes-tarka,
Emlékszemét se utánad

Ha kikötőd lehettem volna,
Világítótorony a hegy tetején,
Dokk, hol fáradtan megpihensz,
Móló, mely acélos kötelek
Nehéz, karvastag sorával
Köt sziklamagába,
Talán megmaradsz, nem fakulva,
A horizontba olvadó homályba.

Állok a parton, nézem a vizet,
Hol csobbanó hullámok nyelik el,
Fuldokló, búcsúzó jajszavad.
Fent az égen sirálycsapat
Már láthatatlan nyomodban.
A mólón asszonyok állnak,
Ölükben hirtelen vágyak
Ritkán adatott emlékeivel
Néznek a ködszőte semmibe,
És már megfogant bennük,
A nehéz tenyerek esetlen,
Rumszagú, durva simogatása



HÍREK

Koday Laszló galériája
Kattints a képre!


Gyerek sarok:))) versek, mesék, mondókák
nézz be hozzánk! >>>



Másképp látók
Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Copyright 2006. Minden jog fenntartva



Másképp látók - Internetes Irodalmi és Művészeti Kör