Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Finna Márta versei

Finna Márta: bemutatkozom >>>


Finna Márta versei

Finna Márta

NEM VAGYOK KÖLTŐ

Nem vagyok költő
már nem is leszek
mégis írok
verset írok
ahogy tudok
ahogy lehet
pár szóm van még
néhány évem
sok-sok versem
félig készen
vagy örökre elvetélten
írnék jobban
írnék szebben
s mert nem tudok
titkon teszem
költő sorsomat lekéstem
tudom
érzem
mégis mindig újra kezdem
se nem jobban
se nem szebben
csak egy verssel öregebben


Finna Márta versei

Finna Márta

A Szavak Éneke

A szavak
jajonganak
kacagnak
ölelkeznek
ölnek
domborúak
tüskések
soksíkúak
kemények

pajzsok
és kövek
eltalálnak
megvédenek
élesek
kések
belédharapnak
tépnek
elnyelnek
rések
feketék
mélyek
zenélnek
zöldek
hörögnek
rőtek
szelídek tiszták
és hófehérek
gödrök alján
fényesednek
villogóak
eresek
régi pénzek
temetőben pengenek
felszökkennek
peregnek
bűvös körben
ősi táncot lejtenek
ropogósak
kerekek
jó szagokban
hemperegnek
ízes barna kenyerek
betakarnak
köpenyek
rádomlanak
beszőnek
semmit visznek
ömlenek
üveglapok
átlátszóak
halmozódnak
s fedetlenek
képre képet
temetnek
kitöltetlen
keretek
pöfetegek
üresek
felfakadnak
bűzlenek
ravaszak
ide oda hajlonganak
megfojtanak
eladnak
dalolnak
lilák
bolondos
trillák
kigyúlnak
lámpák
melegek
sárgák
vérvörösek
égnek
hűvösek kékek
és csodaszépek
csúsznak mint a férgek
ragadósak
kócosak
mint a bojtorján
fennakadnak a lélek
ágbogán
lehullanak
lankadt lepkeszárnyak
messze szállnak
fészket raknak
dalolnak
vándormadarak
síkosak
göcsörtösek
és nyirkosak
téli ágak
összekoccannak
fájnak
kísérnek
vágyak
teljesülnek
másak
delejesek
barátokat keresnek
hidak
és gátak
összefűznek
kizárnak
álmok mélyére csorognak
átlátszóak mint az árnyak
szavak voltak
tetté lesznek
hang a testük
s testtelenek
eldördülnek
fegyverek
ág hegyéről rád nevetnek
szemek alján fényesednek
szívek mélyén édesednek
elgurulnak
nincsenek
és mégis túlélnek
ágasodnak lombosodnak
beszövik a nyelvedet
szeszélyesek
elhagynak
visszatérnek
remények
furcsa lázak
cikáznak
ráznak
vonzanak
űznek
szentek
ledérek
fiatalok
vének
ha kellenek élnek
ha nem meghalnak
mint ez az ének


Finna Márta versei

Finna Márta

VERS


Vers a házam
vers a kertem
bűnöm
tettem
gyógyszerem a halál ellen
vers a szárnyam
útlevelem
tapadó korong kezemen
játszótársam
esőm őszi virágzásban
törvényem a szétomlásban
kulcs a zárban
vers az érvem sorsom ellen
versből varrom szemfödelem
alatta fekszünk mi ketten
egy lepelben
nem hagyhatsz el
a sírban sem


Finna Márta versei

Finna Márta
HALÁL

Mindennap nézem képedet
előttem áll
Te voltál
és nem jössz vissza soha már
hátrál az élet
szemembe költöztél
a régi házban jössz-mész
néha beszélsz
de oly halkan jársz
hiszen álmomban élsz tovább
titokzatos voltál s maradsz
egy-egy mondat
egy mozdulat
leporolom kalapodat
vársz ott alant?
a halál lesben áll
egy öregasszony ténfereg
a nyitott kapunál
magányos nélküled s Veled
emlékszik
s felejteni kíván
de minden éjjel visszavár szerelmesed
a régi régi lány
jöjj hát
rajtad prémes kabát
s ölelj mint régen át
hadd szívjam ismert illatát
és járjon át
az ifjúság


Finna Márta versei

Finna Márta:
CSÓNAK

Itt ülök Veled szemben
fényévnyi messzeségben
át nem repülhetem az űrt
ha arcom
csillagréteken csatangoló
rakéta volna
szívedbe lőném
lemérhetetlen távolokba
hogy ismerj reám
én vagyok
én
a kékszoknyás leány
hívtál
s megszülettem
a fecskék napja volt
sugárzó kék az ég
s az élet
mint a fészek
oly puha
emlékszel-e Kedves?
emlékszel-e még?
parton ülve
hozzám dűlve sóhajtottad
csónak
csónak
s hangodban partok daloltak
hol kiköthetnél velem
parton ülve
hozzám dűlve csalogattál
távoli
szép
szerelembe
s hangodban partok suhogtak
messzeségek
messzi révek felé evezett Veled
a lélek
mellőlem csalt kikötőbe
ahol rám találnál végre
csó-nak
csó-nak
dudorásztad
szótagoltad
parton ülve
hozzám dűlve s már hajózva
így bűvölted a partokat
sóhaj marad
álom a part
feleselt reá a visszhang
s hogy kacagott a víz
a kacér
amint ujjaid közt kiszökött
méregetted akár a gyermek
én megbújtam volna kezedben
de meg se melegedtem
elengedtél
hogy éntüzemnél forrjak
közeledben
s úgy tépjem magányomról
szálanként
a Szót
a vigaszadót
szépen
hogy örökre megőrizzen
nékem


Finna Márta versei

Finna Márta

AZ ÁLOM


Elszakítom mi köt
s mi van a szó mögött
megnyit s betölt
a Csönd

feszegetem az űrt
és újra szül
mi benne elmerült
e furcsa szűz
e méhe-nincs virág
hogy rám feszült!
Ki dobta rám e szűk csuhát?

Szorít a ma
hát levetem
én nem vagyok az életem
a földgolyó szemembe fér
hát az enyém
talpamban sosem járt utak
felgombolyodva alszanak
gurulnak szanaszét
befelé néz és messze lát
ki ilyen útra lép
ez a szabadság kell nekem
ez a szabadság végtelen
az ÁLOM az é űrhajóm
nomád ősömmel utazom
valahol máshol mindenhol
innen és túl az Uralon
titkos kék álom utakon
valahol Távol-Keleten
s magam szívesen felejtem
szívemnek kedves helyeken
Kolozsváron
vagy Enyeden
bár a világot befutja
visszafordul
mindig vissza
álmom végtelen nagy útja


Finna Márta versei

Finna Márta

Múlt és Jelen

Csupa rám tekintő arc
a Múlt és a Jelen
szegletben kuporgó
beszédes néma
kérdés
sápadt íny
tátongó szemüreg
izzó szépség
úgy érlel magából
mint gyökér a lombot
föld a magot
teremni jót
úgy présel engemet
mint légóceán a bolygót
tavasz édes nedveket
gyönyör ami szorít keservesen
ha eldadoghatom az örömöt
s mi fáj
és fontos…talán…
lázas magyarázat
az Élet margóján



HÍREK

Koday Laszló galériája
Kattints a képre!


Gyerek sarok:))) versek, mesék, mondókák
nézz be hozzánk! >>>



Másképp látók
Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Copyright 2006. Minden jog fenntartva



Másképp látók - Internetes Irodalmi és Művészeti Kör