Egy napnyi haikuk

reggel ha felkelsz
ablakunk előtt csipog
minden fecskepár

gombázni megyek
a hegyoldalt ellepte
a felszálló köd

szalad a fiam
lobogó hajában két
légy is felakadt

poros út szélén
fűszál alatt sötétlik
egy bogártetem

a cseresznye hull
már fekete könnyekként
potyog a földre

oly rég nem láttam
négylábú szamarat itt
mind két lábon jár

elkéstem a buszt
hiába intek senki
nem áll meg nekem

messzi dáridó
hangja hallik jól van a
kocsma nélkülem

bagolyhuhogás
az égben válaszol rá
riadtan egy tyúk

sötét az utca
a vén szomszéd megbotlik
ahogy máskor is

Mint napraforgó

a szerencse mint
napraforgó forgandó
talán rámkacsint


Várakozás

duzzad a rügy bár
az ágon hó ragyog még
csak lesz új tavasz

Álom

Alszik örökre
Rózsaágyban a fiú…
Szerelmes halál

Nyár nyomán

szélborzolta fák
kopaszodnak amint ősz
jár a nyár nyomán

Haiku sorozat 2.


lehoztam neked
az égből pár csillagot
létrám te voltál

***

lázongva nézem
elfogyunk mint a pénzem
ki vezet népem

***

göröngyös úton
Európát igérnek
csak botladozunk

***

hőemelkedés
jelzi ha majd elmegyek
hiányom éget

***

szél szárnyán szállok
messze viszi sóhajom
csontig hatolok

***

búcsúzik a nyár
lágyan hulló esőben
oly szenvedélyes

***

szárnyas lovamról
csodálom a végtelent
új utat látok

***

villám fényében
az éjszaka egyszerre
megvilágosul

***

már mélyen alszol
csókod őrzöm ajkamon
leheletfinom

***

vakító könnycsepp
a napfényben fürdőt vesz
harmatos rózsa

***

kezedben sorsod
végtelen kapujában
csillagod vezet

***

körbe révülten
szerzetesek táncolnak
bentről szól a dal

***

ráncos törzseden
deresednek az ágak
őszít a magány

***

arcod sem rezdül
mikor elpusztul a föld
büszke kőszobor

***

lángol a gyertya
sírhantodon zokognak
égnek az imák

***

hogy is találnál
végtelen az óceán
olyan csepp vagyok

***

potyog a könnyed
hangod mégis megnyugtat
csepegő jégcsap

***

hogy igazodsz el
azon amit terveztünk
Istennek se megy

***

bármit megtehetsz
Isten mindent megbocsájt
nekünk nehezebb

***

szilánkdarabok
gondosan felsepered
levert képemet

***

porba hull fejed
tüzed mégis védelmez
bölcs öreg sárkány

***

nehezen gyógyul
számtalan fájó sebed
lábaink nyoma

***

legnagyobb kincsed
amit mélyen elrejtesz
szent forrásvized

***

magánéleted
örömét nem élvezed
nem élsz csak túlélsz

***

kudarctól ne félj
hogy nyernél az utadon
tapasztalatot

Hiányzol

A vak homályba
Sírom nevedet! Kelek,
Fekszem. Nélküled.


Pillanat

Mint egy illatos
Pille hull le a földre
A rózsaszirom.


Zápor

Perzselő hőség.
Mint a feltörő sóhaj
Ered a zápor.


Szendergés

Éj anyám csillag
Mintás bársony leple rám
Borul. Álomszép!


Gyerekjáték

Mosoly önti el
Arcodat, ha gyermeket
Játszani látsz.


Intés

Cseppben a tenger.
Így látod egy tettedben
Egész életed!


Élet

Kezemből hűlt toll
Kerengve hull a földre.
Éltem is ennyi!


Puha fény

Gyertyám világa
Csorog arcodon. Látod?
A fényt könnyezed


Egymásért

Ködömben óvlak,
Elrejtelek. Mosolyod
Napjával éltetsz.


Szellő

Víz tükre fodroz.
Hajad szemedbe lebben.
Moccan a lomb is.


Erdei tó

Napnak tükröt tart
S felszíne borzong, ha
Szél simogatja.


A kör bezárul

Múltamba nézek,
Hogy meglássam jövőmet.
Jelenem rémít!


Hangzat

Zengj hát hegedű!
Eszköz vagy csupán, de mily
Gyönyörű hangod!


Vén fa

Kéregbőrén év
Évre metsz ráncot. Százéves
Varázsos táltos.

Emlékező-haikuk

Nem is emlékszem
fejemen mikor nőtt ki
az első hajszál

***

Soványka voltam
mégis rengett alattam
a vasalt kiságy.

***

Fényes is matt is
volt már a sok-sok reggel
a nap meg arany.

***

Az óvodában
minden reggel megölelt
az ovónéni.

***

Sok haverommal
száz meg száz fán dézsmáltuk
a friss cseresznyét.

***

Focizni akkor
volt a legjobb amikor
az eső esett.

***

Az iskolámat
minden nap látom ma is
csak kopottabb lett.

***

Málnaszem esett
a földre mellette egy
bogárka mászott.

***

Ingem foltoztam
mikor jött az őrmester
és szalutáltam.

***

Harmatos vizes
lett csizmám mikor
gombázni voltam.

***

Egy barna lányka
ruhája úgy szállt felém,
hogy máig suhog.

***

Ezüstből készült
ez az egyszerű gyűrű
mit lányom viselt.

***

Egy korhadt ágon
mit még én törtem ketté
megült a moha.

***

Nem is emlékszem
fejemen mitől nőtt ki
az első ősz szál.

/Szádalmás, 2006. április 11./

Haiku-sorozat

dermedt pókerarc
szakszerű diagnózis
lassú fagyhalál

***

gyöngypatyolat tél
vizet árasztott a szél
végleg elmentél

***

csepeg az eresz
alatt a nedves orrom
ezt is elkaptam

***

sárban totyogok
nem ég lámpa az úton
sötét karácsony

***

egyedül vagyok
az ünnepi oltárnál
faképnél hagytál

***

szent ereklyénk lett
levágott jobb kezedből
maroknyi székely

***

szent arca sápadt
holdfénynél ezer árnyék
keresztet vetett

***

belédkóstoltam
finom barack ízed van
haikuírás

***

értéket lelni
rohanó világunkban
röpke költészet

***

veletek vagyok
íme megleltem hazám
páratlan sorok

***

őrizd magányod
majd házad lesz a sírod
én inkább írok

***

Föld Hold csillagok
Napot majd én hozok így
lesz világképem

***

pörgök egyetlen
csillag körül nekem szól
szférák zenéje

***

haton az úton
hetedik magam leszek
a te gyereked

***

igazgyöngy szemek
vékony életfonalon
nyakláncod vagyok

***

fiad szemében
ragyog a szereteted
megtaláltalak

(2007)