Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Gyerek sarok:)))


Szandavári Emese: Mátyás Városkép

Gyerek sarok:)))

Mondókák:) >>>

Lelkes Miklós meséi:) >>>
további mesék :) >>>
még több mese:) >>>

Gyerek versek Csata Ernővel:) >>
Gyerek versek Pérer Erikával:) >>
Gyerek versek T.Fiser Ildikóval:) >>

további versek:) >>
még több vers:) >>>


Gyerek sarok:))) - versek

T.Fiser Ildikó
A levegő

Mindenütt van,
mégsem látod.
Átöleli a világot.
Orrodon át
beléd bújik,
majd a szádon
kirepül.
Bárhol is vagy,
bármit teszel,
soha nem hagy
egyedül.
Mindenütt van
mégsem látod.
Ez élteti a világot.

további versek:))) >>>



Gyerek sarok:))) - versek

Péter Erika
Palacsinta-hinta

Felrepült egy palacsinta.
Majdnem úgy szállt, mint a hinta.
Fittyet hányt a serpenyőre,
s nem felszökkent a tetőre?

Körülnézett. Csodát látott.
Fenn felhőket, lenn virágot.
Társai meg benn a tálcát,
és a háziasszony hátát.

(2006-11-24)

további versek:))) >>>


Gyerek sarok:))) - versek

Lelkes Miklós
KENCEFICE

Kenceficét kenegettem
kutyabőrre.Rosszul tettem!
Morgós kutya benne lakott,
nagymérgesen kiugatott.

Kenceficém kenegettem
kengurura.Rosszul tettem!
Úgy megrúgott kenguru ott!
Lehet: még most is gurulok...

Kenceficét kenegettem
egy csimpánzra.Rosszul tettem!
Magát fára felhintázta,
onnan ingem letintázta!

Kenceficét kenegettem
vaddisznóra.Rosszul tettem!
Fizetségül ki mit agyalt?!
Kínálgatott döfő agyart...

Kenceficém kenegettem
krokodilra.Rosszul tettem!
Száját nagyra kitátotta,
kezem majdnem berántotta...

Kenceficém kenegessem
csak ha a fejemre estem?!
Hm!...Trombitál egy ormányos
kencefice várományos...


további versek:))) >>>


Gyerek sarok:))) - versek

Csata Ernő:
A szeretet kalácsa

Osszad-osszad
fénykalácsod,
mézzel kevert
tejbe mártsad.

Manna legyen,
égből hulló,
elesettnek
reménythozó.

Osszad egyre,
meg ne szűnjön,
alkonyban is
szépnek tűnjön.

Osszad annak,
aki kéri s aki
mindig megigéri,
hogy szívében elülteti,

s ha megnő
a fénypalánta
szeretetét
éhezőnek továbbadja

(2002)

további versek:))) >>>


Gyerek sarok:))) - versek

Péter Erika
Gombóc bohóc

Gombóc bohóc vigyorog,
pingpong orra
fintorog.

Buggyos nadrágot visel,
jó nagy cipőt,
pertlivel.

Bő kabátján bő zsebek,
meglepetést
rejtenek.

Kockás rajta a ruha,
piros a kóc-
frizura.

Fején pomponos kalap,
bukfenc közben
fenn marad.

Tótágast áll, kézen sétál,
résen légy, mert
jól megtréfál!

további versek:))) >>>


Gyerek sarok:))) - versek

T.Fiser Ildikó
Mese

Volt egyszer egy aprócska,
alig nagyobb Manócska.

Járta a zöld mezőt, virágzó réteket,
csodálta az égig érő, óriás hegyet,
bámulta esténként a fénylő csillagot
és a meleg fénnyel sugárzó napot.

Szomorú volt, elesett,
boldogságot keresett.

Sűrű erdőt mind bejárta,
künn aludt, a mezőn, fázva,
kereste széllel, faggyal citerázva
színes szivárvánnyal furulyázva.

Hol van otthona, mely szívét melegíti,
melyből lelke csengő dallamát meríti?

Egyszer csak talált egy kedves manót,
épp olyan aprót, pont hozzá valót,
egy fényes csillagot, mely néki ragyog
egy szerető szívet, mely érte dobog

Boldogan zengett eztán éneke
Fák, virágok táncra perdültek vele…

(2006)

további versek:))) >>>


Gyerek sarok:))) - mesék

Lelkes Miklós:
Sátán Berci és a fekete macska

Hol volt, hol nem, - volt egy kis ördöggyerek. Nem olyan rossz, mint az ördög, de azért elég csintalan. Így ott, ahol éppen volt, egyesek nemigen örültek, ahol viszont pillanatnyilag nem volt, ott meg nemigen hiányolták.
A fekete macska pedig Éjbundájú Kamilla volt. Gazdái kisleányok: Kedves Évike és testvére, Klárika. Ikrek.
A fekete cica nem volt rossz cicus, de azért olykor ezt-azt elcsent, s elcsenttel elment. Hébe-hóba nyakoncsípték az elcsenttel, de ekkor sem kellett túlontúl megijednie. Rögtön akadt két védőügyvédje: Évike és Klárika. Buzgón bizonygatták, hogy cicájuk nem is cica, hanem ártatlan, hófehér bárányka. A nyakoncsípő, vagyis a kislányok mamája, azonban szigorú volt. Nem csupán asztalterítőt kötött, hanem ilyenkor a cica lelkére kötötte:
"Húst ne csenjen a cica, legyen rendes macika! Ne csábítsa libacomb! Elcsent combot követ gond..."
Éjbundájú Kamilla tudta mi illik ily szavak hallatán: felvette a bűnbánó pofikát. Ám azért nem lett macika. Igaz, olykor az őrizetlenül hagyott libacomb sem hagyott fel a csábítással...
Forgott volna tovább a napok mókuskereke, mint rendesen, ha Sátán Bercit nem küldik fel a Pokolból a Föld felszínére: rosszalkodjon ott! A fránya kis ördöggyerek meglátta Éjfekete Kamillát. Meglátta, megszerette, azon nyomban zsákba tette. Vitte a Pokolba.
Nyávogott Kamilla a zsákban, de később zsákon kívül is. Öt percre ugyan elcsendesedett, addig, amíg a Bercitől kapott sült egeret falatozta. Ám utána megint: nyá-nyá-nyá, hazafelé menjünk má'!
Krimplikramplitramplibramli Krampácskarmoskrampuszkramlit, a neves ördögvarázslót, bosszantotta az állandó macskanyávogás. Előbb tanácsokat adott Bercinek, hogy mit csináljon ezzel a feketeszőrű fogaskarmossal. Berci azonban nem követte a tanácsokat, mert jobban tetszett neki a cica, mint a hosszúnevű, bűvösen bűzös ördögmester. Végül az ördögvarázsló hófehér cicává változtatta Bercit, és fekete bundában nyávogó barátjával együtt kidobta a Pokolból a Nagy Szellőzőlyukon.
Az ördögvarázsló bűvös igéi törött bigét sem értek a Pokol határán túl, így Berci visszaváltozott ördögfiúcskává. Ám új ötlete támadt: fellépteti ezt a nyávogóművészt a tyúkföldi kakasvásáron! A beszedett pénzen pedig majd kakastejes kalácsot vesz...
Jól gondolta? Nem derült ki, mert, még a vásár felé menet, találkozott két cicakeresővel. Két kisleány volt: Évike és Klárika.
Berci előbb nem akarta odaadni a cicát jogos gazdáinak, de amikor egyik fülét Évike fogta meg jó erősen, bár félig-meddig jogtalanul, másik fülével pedig Klárika tette ugyanezt, menten barátságosabbra táncoltatta át fizimiskáját. A kislányok nem voltak haragtartók: meghívták otthonukba Bercit, cicázni, hintázni, meg túróspalacsintázni. Berci beleegyezett, aminek jeléül köpött egyet a földre.
No, itt már majdnem vége a történetnek, de mégsem. Berci simogatta a cicát, - és ette a túróspalacsintát, amit a kislányok mamája sütött. Elégedett volt az ördögfiúcska, ezért köszönetképpen csak egyszer vizipisztolyozott be a konyhába, nem tizenkétszer.
Ettől kezdve Berci gyakori vendég lett a Kedves-családnál. Kis kézzelgézengúzkodásait nem vették túl komolyan, sőt, a lányok mamája este így szólt férjéhez:
- Meggondoltam a dolgot! Bájos kislányaink mellé szívesen látnék egy ilyen pajkos kisfiút, mint ez a Berci...
Évike és Klárika papája elmosolyodott, megcsókolta feleségét, és belegyezően bólintott.
Kedvesék szomszédja az Ügyesbajos-család volt: Ügyesbajos Ádám és felesége. Nekik nem született gyermekük, amibe nagynehezen belenyugodtak már, most viszont mind gyakrabban nézegettek át Bercire. Át is mentek Kedvesékhez lábaskölcsönkérés ürügyén, ami kissé meglepő talán, mivel körülbelül száz lábasuk volt otthon. No, ha már átmentek, megkérdezték az ott vendégeskedő Bercitől:
- Hát te hol laksz, fiacskám?! Hol vannak a szüleid?!
Szomorú volt aznap Berci, mert nem volt túróspalacsinta, csak mézes-baracklekváros. Azt némileg kevésbé szerette, nem is evett meg belőle tizenötöt, csak tizet. Lehajtott fejjel mondta:
- A szüleim?! Lent vannak a föld alatt! Holnap felkeresem őket...
Igazat mondott, mivel a Pokolra gondolt, ám Ügyesbajos Ádámék erősen félreértették: azt hitték, hogy árva szegényke.
Szó szót követett, vendégség vendégséget, ajándék ajándékot, írás írást. Ügyesbajos Ádámék örökbefogadták Bercit, akinek így két családja lett. Hideg télen ördögszüleivel nyaralhatott lent, a Pokolban, de, ha csínytevései miatt forró lett a talpa alatt a talaj, bármikor felmehetett a Föld felszínére, a kutya se bánta. Ügyesbajos Ádámék nagyon szerették Bercit. Nem voltak ugyan túlságosan gazdagok, mert csak egy kis, mindössze tizenkét szobás, kastélyuk volt, valamint néhány bankbetétjük, meg egy használt terepjáró autójuk. Igaz, utóbbit csak fél éve használták, azelőtt még vadonatújként fényeskedett.
Éjbundájú Kamilla egyébként nem csak leánygazdáit, hanem Bercit is megszerette. Nem is csoda, hiszen Berci így szólongatta: "Gyere ide hozzám, félelmetes, fogas-karmos, fekete oroszlánom!"

további mesék:))) >>>


Gyerek sarok:))) - vesrek

Csata Ernő:
Mikulás bácsi

Kívül is, belül is
szép cipő,
Mikulás bácsi
mikor jő?

Kitéve, betéve
ablakba,
Mikulás bácsi
megrakja.

Hívom is, várom is
szobámba,
Mikulás bácsit
titokban.

Mentek is, jöttek is
levelek,
mit kivánnak a
gyerekek.

Betoppan, kitoppan
meglepőn,
Mikulás bácsi
száncsengőn.

Húztam is, ráztam is
szakállát,
Mikulás bácsi
ősz haját.

Kértem is, kaptam is
játékot,
melléje adott
virgácsot.

(2010. december)



HÍREK

Koday Laszló galériája
Kattints a képre!


Gyerek sarok:))) versek, mesék, mondókák
nézz be hozzánk! >>>



Másképp látók
Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Copyright 2006. Minden jog fenntartva



Másképp látók - Internetes Irodalmi és Művészeti Kör