Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Bemutatkozom - Dobszai Eszter

"...mert szegény vagyok, csak álmaim vannak;
Álmaimat lábad elé terítem;
Óvatosan lépkedj - álmaimon lépkedsz."

W. B. Yeats: Az Ég köntösére vágyik


Bemutatkozom - Dobszai Eszter

Visszanézve

Kezet adtam – Ők megütöttek,
s én otthagytam kezem.
Lassan sejtem, hogy többé senki
nem árthat nekem.
Vágyom kissé a múltat, mikor
gyenge s kicsi voltam -
de belső keménység élő sebeinkbe
vissza sose forrad…
És minden vágy szívünk keményíti –
így leszünk öregek.
Míg ráncunk tán nem látszik, lelkünk barázdái
mélyek, s hidegek.

Így állok én; íme
A legvénebb gyermek…
Van, ki áldásnak tart –
Van, aki tehernek.
De tudom, hogy végül
- Túl álarcon s gyászon –
Minden szerep közül
Önmagamat játszom


Bemutatkozom - Dobszai Eszter

A színész fohásza

Egy sötét, szűk térből,-
mégis végtelen deszkákról,
a reflektor éles fényéből,
mint holmi zsinóron lógó báb;
így kiáltok hozzád, félve, Isten!
Most kilépünk.
Még takar a függöny,
de hamar kitárul a színpad
- egy világ
- egy lélek
és kigyúlnak a fények;
ez egy más élet.
Mert mindig mások vagyunk;
ezer életet élünk,
ezer szerelmet szeretünk,
ezer kínt megszenvedünk;
s mégis, mélyen, csak egy életünk,
és egy kínunk van, és egy szerelmünk-
egy a lelkünk.

Szabadságról rég nem álmodunk;
a tömeg, a közönség rabjai vagyunk,
mi, színészek.

Mert nem volt még úr
- csak te, Isten -
kinek hatalma túltett volna
e néhol édes és kegyosztó
máskor fénytelen, kegyetlen
hatalmán - a tömegnek.
Mit máson nem él ki
csak egyetlen
nyomorult, vidám,
bús lényen -
szegény jó színészen.
Itt egy perc, egy mozdulat
mélybe dönt - vagy égbe kap.
Ennyi hát az élet!
Kárhozat vagy dicsőség-
Szeszélyes a közönség.

Ezért kérlek, Isten;
oltalmazz meg engem!
A fény kigyúl. A közönség felriad.
Minket figyel most minden ember,
Mint megannyi telhetetlen
kritikus-
segíts hát megfelelnem!
Ne omoljak össze kifütyült bohócként,
Mint nyomorult rongybaba,
ha zsinórja
elszakad.
(Ámen)


Bemutatkozom - Dobszai Eszter


Téli vers

Harangjáték kondul;
Megremeg a lélek-
Víztükrön csillannak
Alkonyati fények.
Tél van. Egy riadt őz
Keres menedéket.
És bár alig mozdul,
Szemében még látni,
Hogy történhet bármi-
Így is szép az élet.

Bár őszi levelek
Lassan haldoklanak
Őszülő atyáik
Szikár törzse alatt-
A világ enyhet ad.
Mit életnek hívunk,
Az boldogság-darab –
Cseppben a tenger; pillanat,
Melybe a végtelen
Képe fagy.

Esteledik. Fázom.
Elül a köd, látom
Mint fénylik fenn a Hold,
Mint győz a világon
Az éltető, forró,
Vigaszt hozó álom.
Ha holnap felkelünk,
Dér csillog a fákon-
S végleg elszáll az ősz
(mint az éji álom).

A tavak befagynak,
Riadt őz elszalad;
A sűrű ködfátyol
Szép lassan felszakad.
Harang újra kondul,
S aki figyel, érzi;
Bárhogy fú jeges szél,
Legyen bár sötét éj,
S reszkethet a lélek-
Mégis szép az élet!


Bemutatkozom - Dobszai Eszter

Fekete lepedő

Ennyit mondott: Ne lőjetek!-
Bűnének hossza ennyi csak.
És nem lőttek, és nem folyt vér -
De őt elvitték az éj alatt.

56-os volt az öreg;
Több hónapig nem jött haza -
Idegen szó mentette meg:
Így nem kellett ott meghalnia.

A lepedő fekete volt -
Ennyit mondott, többet soha;
Mi csak később tudtuk meg,
Hogy mit kellett kiállnia.

Haláláig figyeltették,
Gáncsolták a gyermekeit;
Nem segített volna senki
Akkor, ha az Úr nem segít.


Hát áldott legyen mindaz, aki
Szívében hordta a harcot;
Ők, kik látták, hogy a halál
Fekete lepedőt bontott.


Bemutatkozom - Dobszai Eszter


Realitás

Mielőtt felébredsz, meglátod a fényt -
amiért éltél, sötéten
tűnik eléd.
Megkövült, csalóka illúziók;
valahány döntésed
ostoba volt.
Magadra maradtál. Egyedül vagy.
Sok hamis bálványod
magadra hagy.
Vakságodért csakis te vagy a hibás -
így üt szíven a
realitás.


Bemutatkozom - Dobszai Eszter

Ars Humanica


Erős leszek. Önérzetes.

Ha nem ajánlják kézfogásra,
Akkor én sem nyújtom a kezem.
Nem kérek, nem fogadok semmit,
Amit nem adnak úgyis szívesen.

Hogy lehetnék bárki kolonca?
Nyűgnek születni nem érdemes.
És nem leszek senki szajhája, senki bohóca -
Az élet csak a büszkékhez kegyes.

Nem tűröm, hogy bárki megüssön
Vagy nem könyörgök kegyelemért.
Nem számít, akárhogy ha fáj is;
Némán nyelem a könnyet, a vért.

Gyűlölöm a hazugságot,
S tudom, nem hibázhatok;
Mert ha mégis megtörténne, félek,
Hogy nem kérnék bocsánatot.

Néha nevetek rajtatok-
Mindent mástól kaptatok;
Ezért fölöttem nincs, sosem volt,
És nem is lesz hatalmatok!


(Tudom, a költők korán halnak,
Néha félek, megtagadlak,
Hisz hiába tiltakoznék;
Uram, ezt nem kértem magamnak!


De, mert így igazságos, mindent
Odaadnék, mit adhatok;
És ha másképp nem lehetne, hidd el:
Véremmel nyernék létjogot.)


2005-07-20


Bemutatkozom - Dobszai Eszeter

Ábránd

Ne nézz rám.
Ne láss meg soha.
Bár születtem volna jobbnak-
Bár születtem volna máshova!

Nem ismerlek, s így is szeretlek;
Álom vagy csak, puszta idea…
Mégis éjjel – szánalmas, tudom –
Te vagy szívem minden vigasza.
Szép az álom, de én azt kívánom,
Bár valóra ne válna soha!

Ég óvjon a megvalósulástól -
Az igazság ily szép nem lehet!
A test rút, sok bűnöm gúzsba köthet...
De örökké szép és száll a képzelet!
Bolond a nő és bolond az ember:
Azt vágyjuk, mit el nem érhetünk -
Ezért lesz hát akaratunk béna,
És örök sóvárgás az életünk!


Bemutatkozom - Dobszai Eszter

Tudom

Tudom, sosem hallgattam rátok;
és tudom, hogy már nem is fogok.
Dühítsen bár ostobaságom –
szívemből szólnak e fáradt verssorok.

Tudom, hogy nem vagyok jó ember,
és talán már nem is leszek.
De mit mások szabtak ki rám, én
nem élhetem azt az életet.

Volt olyan perc, hogy kedvem támadt
megbánni végre valamit –
de tudod, szart sem ér az önsajnálat…
s a megbánás mást nem adott, csak kínt.

Akkor én már nem akartam semmit.
Ami reményem volt és álmom;
mindahányan döglötten hevertek
valami mocskos vérnászi ágyon.

De most, hogy vége volt - elég volt.
S ha igaz, hogy bűnös, aki élt,
hát hadd bűnhődjek legalább
tulajdon hibáimért.

2005. szeptember 27.



HÍREK

Koday Laszló galériája
Kattints a képre!


Gyerek sarok:))) versek, mesék, mondókák
nézz be hozzánk! >>>



Másképp látók
Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Copyright 2006. Minden jog fenntartva



Másképp látók - Internetes Irodalmi és Művészeti Kör