Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Bemutatkozom - Bertalan Gyula

" Ismerni múltat, érezni jelent, akarni jövőt csak erre vágyom, látni a szépet, vésni papírra és ordítani ha fáj, küzdeni Értük, Érted és Magamért, bármi áron."


Bemutatkozom Bertalan Gyula

Csodáim

Gondoltad volna,
hogy gyermekkorod
álmai,mint
éretlen gyümölcs
aszalódva végigkísérnek
földi léten,
sejtetnek csodát, ha
útjaid szerteszét
hagyigált szikláin
bukdácsol lábad és
irány keresni képtelen
gondolat, felfogni kevés
felnőttkor értelem.
Akartam lenni
mindig valami más,
vágytam távoli
szavannák végtelen
perzselő tüzére
ha fáztam,
jéghegyek hűvösére
kalászérlelő nyárban,
Szaladni, ha sorsom
reszkető léptei
megálltak,
árokszélén pihenni
akartam, ha éveim
szálltak.
Gyermeki álmok
halvánnyá
szenderülnek,
a nagy csodák
apró porszemmé
zsugorodva elszállnak
tavaszi széllel
akár éveim.
Apám messziről
integet, fűszagú
ingjének illatát
beszívom tüdőmbe,
és múltam tudom
most percekig
itt marad.


Bemutatkozom - Bertalan Gyula

Illatod

Ágakon hajnalfény,
levélen átsikló
harmatcsepp illatod
most itt ragyog,
érint férfiajkat
érted kiálltót,
simít kezet
rádtalálót,
csendesít vágyat
mikor erre járva
emlékszem télre,
vigyázok nyárra,
körbe vesz akár
bánat álom,
elsusan, hogy
újra rámtaláljon,
csendesít hiányt,
belül is fájót,
nyugtat őrjítőn
utánad vágyót.


Bemutatkozom - Bertalan Gyula

Este

Ránk szelídül
lassanként az este,
ülsz a parton
halkan, csendesen,
perceket lopsz
csobogó patakból,
megtörlöd,
Én ezt is elteszem.
Őrizni a múltunk
megfogadtam,
hogyha fáj, csak
zokogj, hallgatom,
ránk szelídül
kedvesem az este,
bűnösségét újra
vállalom.

Szellő tánctól
falevél sikongat,
lehullani
nem vágyott soha,
szégyenpírtól
aszalódott teste
most döbben rá,
nincs már otthona.
Ránk szelídül
lassanként az este,
körbetáncol,
vállamon ragad,
árnyékok közt
érintésre várva,
összerezzen
múló pillanat.


Bemutatkozom - Bertalan Gyula

Hajléktalan

Szánalom, csak ez
jutott eszembe,
ültél járdaszélen
kezedbe gyűrött,
mocskos talán
a télen felszedett
reklámszatyor,
rajta a por
autók verte sár
maradéka,
betűi kopottan
hirdetnek gazdag
világot és látod
ez csak álom.
Kezed is sáros,
tested mint szatyrod
ápolatlan, ülsz
mosdatlan, vársz
időd ketrecében,
vársz nyáron,
vársz télen,
évszakok haladnak
nem bánod,
összefojt időd
akár könnyeid,
csöppennek aszfalt
feketére.
Vársz ébredést
reggel,
megváltást vársz
talán már estére.


Bemutatkozom - Bertalan Gyula

Kirakó


Kopott tányérod üresen
azóta minden reggel a ház is.
Hányszor próbáltam összerakni
szaggatott szavaidat egésszé
szájról egy rész hangból másik
a maradék hogy ismerlek
és csak pakoltam egymásra
kirakós játékom darabjait.
Nehéz kivárni mint az
asztalnál amíg akkurátosan apró
csíkokra vágtad a szallonnát
hagymát pucoltál vereset
a kenyér csak a másnapos
szikkadt kockára vágott az igazi
tejet pohárral langyosan mézzel.
Kutyát is hoztam bár mindig
utáltam és képtelen voltam felfogni
bérházban hogy lehet
szőr a padlón séta hajnalban
védőoltás és mi van ha beteg?
Megszoktam kellett most őt
tanulom valahogy megérteni.


Bemutatkozom - Bertalan Gyula

Miért másabb a bánat

Tisztaság, amit
akartam,
fehér szavakat,
igaz mondatot,
kimondva mért
ragyog hazug
szó,
mitől lesz több
önző érdek,
és a mondatokban
ha összerakni
őszintének
kérted,
miért dadognak
a szótagok.
Hogyan lehet
másabb a bánat,
ha neked fáj,
vagy bárki másnak,
a tűz is ugyanúgy
melenget,
bárhol is fáznak
és ha fáj a seb,
kínod egyformán
szorítja torkod,
nem számít
mit tartasz
hazádnak,
nem számít
milyen a sorsod.


Bemutatkozom - Bertalan Gyula

Utolsó felvonás

Útjainkat lassan
benövi a gaz,
üszkös rétszéleink
tele elhagyott
csigaházzal,
virítanak fehéren
és a földből kibújt
kavicsdarabok között
Már másképp
esik a járás.

Ne nézd az eget,
az is más lett,
színtelen akár
szerelmünk
és a bokrok
illata sem a régi.
Mögöttünk a hegyek
valaki másnak
intenek hajnalt
és jónapot.

Szemedben a tűz
halványul látom,
enyém sem izzik,
a lángból
üszkös darabok
és korom maradt,
bozótba, korhadt
faágba fullad
ösvényünk és
pókhálón telepszik
meg a pillanat.

Itt táncol velünk
most minden emlék,
fehér cipőben
szédeleg a múlt
amerre járunk,
utolsó keringőt
dúdolnak a fák
és lábunk
sután botladozva
elindul
valahova messze.

Fel kell most
készülni egy
szokatlanul új szerepre.


Bemuatatkozom - Bertalan Gyula

Visszatérni

Megtartani akartam
minden áron,
és most hogy
visszatérek hozzá
nem tudom,
a szó kevés és
az alkalom távol
mi visszavezetne.
Már nem álmodom
róla, és reggelente
nem fáj hiányzó
teste a forró,
a lüktető,
elfecsérelt időt
kergető vágyak
nem lepik el
hajnalban szobámat.
Csak ajkamon
érzem hiányát,
és a párnát
marokra gyűri ujjam,
keresi, hol van
a tegnapi reggel
és a száj kiszárad,
áttetsző a múlt és
a bánat percei
úgy érzem
közönnyé fakulnak.


Bemutatkozom - Bertalan Gyula

Utazás

Vonatom
kattog, zakatol,
felszálltam
emlékszem valahol,
állomást keresve
utaztam peronon,
lógtam ütközőkön,
marhavagonon,
tömegben,
vagy csak úgy
magamba, erdők,
rétek, házak
mellett elhaladva
vártam a megállót,
és az évek szálltak,
rám rakódott lassan
kormolódott bánat,
tüdőmet belepte,
vonat kattogása
belefészkelődött
szívem ritmusába,
belül hallom kattog,
kattog és zakatol,
ki kellene szállni
már végleg valahol.


Bemutatkozom - Bertalan Gyula

Esti könnyek

Csitul a szél,
hajad borzolni
csak kezem akarja,
ujjaim közé tapad
száraz, hideg falevél.
Fázom.
Lépteid kopogása
ezerszer átsétált
útjainkon csak
szívem egyre lassuló
dobolása,
tompán, csitulva
akár a szél,
pihenni támad kedve.
Az eső elered,
lecsordul arcomon,
könnyével boldogan
osztozom,
Ő nyarat sirat,
Én hiányod könnyezem.
Lehunyom szemem,
hogy lássak,
nyitott szemmel
kopott és szegény a
bánat,
a fül is csak
így hallja hangod
ragyogását,
tested a drága
érzem, újra itt van
a karomba zárva.
Csendesül eső,
percei fogynak
a mának,
szürkül a fehér,
és a vágyak, mint
pislákoló lámpa,
beleszenderülnek
az esti félhomályba.
Indulok hozzád,
de a távol, mely
elszakít tőled
számomra járhatatlan,
megyek hát
gondolatban.
Hegyek suhannak,
folyók, tavak,
mi itt volt, most ott marad.
Árnyaink megjelennek
lenn a parton,
fejem válladra hajtom,
hűsít az este,
már nem is fázom,
eső csurog újra
ázott ruhámon,
és a könnyek
arcomon gurulva
érted könyörögnek.


Bemutatkozom - Bertalan Gyula

Ne vedd el!

Magadra maradtam
és Terád a
Néked adtam
percei jutottak.
A mának lemérni
hosszát kevés a
„kívánlak minden este”
imával nyugtató bánat.
Hiányod enyém,
a veled teremtette
magány tartozéka,
viselt dolgaink
semmivé széthurcolt
bűnös hagyatéka
már nem nyújt
vigaszt, már
nem is bánom,
hogy túljutottam
egy velem szövetkezett
ellenemre támadáson.
Simán botlottam
előre, miközben
észrevétlen húzott,
rángatott valami
gyáva személytelen
öntudat hátra,
mellettem fekszem
minden este,
magamra vigyáz
a leköpött plafonról
rámpergő vakolat,
kiszáradt torokból
hangnélkül üvölt
utánad
egy megrészegült,
agyvelőt naponta
roncsoló
könny nélkül
lázadó
fuldokló indulat.
Segíts megértenem
ha fáj a
„veled sem volt könnyű”
és kínoz a
„nélküled nehéz”,
középút Te tudod,
sohasem kellett,
ne adj kéretlenül,
hagyd, hogy elvehessem,
a felkínált számomra
nem jelent semmit,
és ne vedd el, ne még,
mit kettőnk között
már megígérni
szavak és
eskük nélkül is
bármikor elég.


Bemutatkozom - Bertalan Gyula

Csak a múlt…

Csak a múlt
jajgat,
csak az fáj.
a tegnapi távol,
a jelen Éntőlem
lehetne bárhol.
Bárkinek igazából
megélek,
kevéssel maradok
adós,
ha sohasem kérek.
A kapott gyönyör
egyre
szerényebb jussa
a mának,
pénzért osztott
lapok között
kibicként hallgat
a reám mért
utálat és
reggelente az
éjszakai mámor
kuncogva kotródik
borbűzös szobámból

Tisztán kellene
élni,
tisztán és egyenes
derékkal vetni
leköpött falaknak
hátat,
Verejtékszagú
ingbe törölni
kérges mocskát
ennek az elzüllött
világnak.



HÍREK

Koday Laszló galériája
Kattints a képre!


Gyerek sarok:))) versek, mesék, mondókák
nézz be hozzánk! >>>



Másképp látók
Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Copyright 2006. Minden jog fenntartva



Másképp látók - Internetes Irodalmi és Művészeti Kör