Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Tamás István vesei

Tamás István:

Te meg Én

Szemed kutat! Enyémben
keresi a reményt.
Érzem szíved gyors dobogását,
látom arcodon fellobbanni
a nyughatatlan fényt!

Hajad leomlik
gyönyörű válladra
Gondolatod fürdeted
megfáradt agyamban.

Várunk csendesen,
akár a szomjazó homokpart.
Nem létezhet erő,
ami majd visszatart.

Úgy vállunk egyé,
mint part a vízzel.
Bearanyozzuk létünk
minden földi széppel.

Te meg Én leszünk
a szerelem Istene
vágyam öledben révbe érve,
rózsaszirmot bont testedben!


Tamás István versei

Tamás István:

Próféta

Nem vagyok próféta,
de belőlem szól Isten
A múló időt legyőzni
nem lehet, csak hittem.

A végtelenbe bámulva
szívem csupa bánat
Adj Uram nékem
gyors röptű szárnyat.

Általad, megjósolom
mit hozhat a jövő
Nem kell más hozzá
csupán a végtelen erőd.


Tamás István versei

Tamás István

Kivagy Te?


Látom szemed gyönyörűtüzében
fellobbanni a fényt.
A remény csillagarcaként
nézel vissza rám,
de valahol szíved rejtekéből
rám ijeszt a magány.

Kivagy Te?
Szerelmet hordozó
szépséges talány.
Életembe beköszöntél,
Angyalként érkeztél,
mint öröknapsugár.

Tündökölsz egy emlékképben,
ragyogással nézel rám.
Hangod zenéjét hallgatva,
rohan velem az idő
észrevétlen szökik el a magány.

Kivagy Te?
Egy bennem élő Múzsa,
aki féltve vigyáz rám.
Rideg szívem felhevíted:
Te vagy - az örök napsugár


Tamás István versei

Tamás István

MÚZSA MORZSÁK

Múzsáim

Feszületen szunnyadó
kimondhatatlan szavak.
Gondolataim fáradtak
Múzsáim benne alszanak.

Feltámadás

Majd feltámadva
helyünket sehol nem találva
visszavágyunk
az örök halálba.

Szabadon

Nyelvem alatt vad tűz
izzanak a szavak.
Gondolataim szabadon,
falat bontanak.

Reinkarnáció

Hátrahagyott kincsem
márványszobrom nincsen,
de tudom, hogy
reinkarnálódom,
velem van az Isten.

A Nap és a Hold

A lenyugvó Nap
befészkelt hajadba.
Szemed tüzes kékjét,
a Hold beragyogja.


Az utolsó temetés

Nem félem a halált,
de bánt egy gondolat.
Ki temeti majd el
Az utolsó halottat!?


Tamás István versei

Tamás István:

Angyal száj


Elköltöztek belőlem tétován az álmok,
önmagammal szemben, torztükörben állok.
Sorra harcot vívok érzéseimmel,
megbotlok mindenben, lomha lépteimmel.

Helyemet keresve, bolyongok, fagyban és esőben
végelláthatatlan utakon, sötét temetőkbe.
Szememben vakítón tűz az éjszakasugara,
rám nevet gúnyosan a Hold sarlós arca.

Pihennék, de nem hagy a csend,
egy dallam hosszan fülembe cseng
s a Hold szemével megsimogat,
számolgatom a csillagokat.

Lovagolok felhők hátán,
fény ragyog rám az angyal száján.
Mellém fekszik, megsimogat,
csókkal űzi rémálmomat…



HÍREK

Koday Laszló galériája
Kattints a képre!


Gyerek sarok:))) versek, mesék, mondókák
nézz be hozzánk! >>>



Másképp látók
Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Copyright 2006. Minden jog fenntartva



Másképp látók - Internetes Irodalmi és Művészeti Kör