Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Kardos András írásai

Kardos András:
A nagy kisértés. avagy a házi túróscsusza ódája!
(karakternovella)

A konyhaasztalnál ketten voltak. Jenci és az asztalon púpozottan a tányérra halmozott túrós csusza.

Jenci üveges szemekkel meredt a csuszára. Ingben, kigombolt ingnyakkal az evésnek készülődve, kezében az asztal lapjához ütköztetett villa tompa végével, szúrós ágaival felfelé, zárt tenyerével a villa szárát körbemarkolva ült a hokedlin.

Intim pillanatok teltek el így - csak ő, meg a csusza, kettesben... a mama sietve, alig öt perce hagyta el a lakást, kezelésre kellett mennie, iszappakolásra, a reumája miatt. Már a pirított szalonnát is felöltözve borította a sercegő serpenyőből a tésztahegy tetején fehérlő morzsolt túróra és az azt bőven tejföllel locsolt hófehérségre. Szóval - igazi, illatozó, ínycsiklandozó csusza volt ez, a javából!

Jencinek meg kellett harcolnia a vágyva-vágyott csuszájáért. A mama nehezen fordult kérése teljesítésére, pedig Jenci még kedvesebben, mint máskor, fejét kissé félrehajtva, pislogva kérlelte - mamí-i-ì!... tessék már főzni nekem egy jó kis túróscsuszááát!
A mama azonban nehezen adta fel!...
- Kisfiam - mondta a hozzá dörgölődző csemetéjének, te már majdnem 28 éves vagy!
Itt volna az ideje, hogy ne csak az evésen járjon az eszed!
- Igen, mama, tudom de hát - uúúgy kívánok egy kis túróscsuszát!
- De fiam, gondolj más dolgokra is! Az élet nem csak túróscsuszából áll!
- De a csusza az élet fényes oldalához tartozik!
- Te nagy mafla!... Ideje volna már, hogy a lányok járjanak az eszedben a csuszák helyett!
- Járnak azok is, de kevesebbet, mint a csusza.
- Hát hallod, én nem dicsekednék ezzel a te helyedben! Biztos, hogy minden rendben van nálad?
- Már, hogy-hogy minden rendben?
- Úgy értem a bögyörőid körül!
- Miért kíváncsi a mama az én bögyörőimre?
- Nem vagyok rájuk kíváncsi! ... Láttam azokat eleget, amikor kiskorodban tisztába tettelek.
- Hát akkor, mi ez a bögyörősködés?
- Nem vagy te, olyan izé... olyan ferdehajlamú?
- Na, ettől igazán nem kell félnie!... nem vagyok, de szeretek enni!
- De nézd meg magad!... már akkora a pocakod, hogy csak tükörben láthatod a ... bögyörőidet.
- Hát mit csináljak?
- Na jó, látom, nem jutok veled egyről kettőre!... Holnap főzök neked csuszát, de utoljára!...aztán be fogod húzni a nadrágszíjat, de be ám!

Hát így történt. Most ezért ül csuszakedvelő lovagunk a csuszára meredve, gyöngyöző homlokkal, dilemmában.
Előtte a párolgó csusza. A tépett, ingerlően sárgásan, tompa olajos fényben csillogó tésztahalmot koronázza, a mesésen ráterülő túrómező, göröngyeit finoman elválasztó tejfölerecskékkel. Itt-ott a tejföl, mint hósipka, a kitüremléseket beborítva maga alá rejti, csak sejteti a lappangó túrócsomót.
Mindezek tetején a barnára pirított, illatozó kis szalonna-pörcök, melyek levüket eresztve kis cseppekben gördülnek le a tejföl sikamlós domboldalán, itt-ott keskeny kis csatornát vájva és a tésztára is juttatnak egy-egy borostyánszín gyöngyszemet!
Hát lehet-e ennek a látványnak ellenállni???... Ínyencünk kezében megremeg a villa!... De, hopp!
Mi lesz azzal a bögyörővel?... a mamának igaza van!... muszáj mérsékeltnek lenni!... de itt a CSUSZA!
Kétely, csábítás, újólag és vissza!... a csusza hűlni kezd!... végül barátunk, az egyszeri fuvaros példáját követve - aki a kocsma előtt elhajtva a lelkiismeretének két vitatkozó hangját hallva belülről, az igyál egy jó hideg fröccsöt ebben a melegben, a jobbik énjének tiltó szavával azt ellenezve, azt határozta : ehh, amíg ezek ketten vitatkoznak, addig én iszom egy fröccsöt - és villáját mélyen a halom közepébe vágta!


Kardos András írásai

Kardos András:
Rózsi tehén

Arankának háborúban tűnt el férje - rég volt...
ilyen szavakkal szokott kezdődni mese... ez nem az.

Kis - hegyek közötti faluban - élt Antal, felesége Aranka, kisfiuk Márton, alig cseperedett a "gyerek" amikor apja behívóját megkapta, mennie kellett - háborúba.
Felesége - alig bírta könnyeit nyelni, végső búcsú sötét sejtelmével telve - borult férje nyakába.... Sejtelme beigazolódott... Antal soha nem tért vissza. Márton - gyermeki, csodálkozó szemekkel, szótlan nézte szüleit. Apja megsimogatta, csókot adott feje búbjára, hátra se nézve elsietett.

Meg nem áll az idő... hárman - családtagnak tekintették Rózsi tehenet, neki köszönhették túlélni "azokat a nehéz időket". Aranka idősödött… nap nem múlt el, hogy Antaljára ne gondolt volna!... ma is - ha szorgos, mindig dolgos kezeit megtörli, szeme a múltba réved, elárasztják hajdani kedves emlékek... sok - sok keservet, félelmet vészeltek át Marcival... Rózsi mindig velük, "hála istennek" velük maradt, de egyszer - a front, azt hitték elvonult - egy vad, mongol, vagy tatárkinézetű pufajkás cserkészett arra... pajinka davaj pajinka! kiáltozta...
Aranka félt, Marci tágra meredt szemekkel szoknyájába kapaszkodott, Rózsi elbődült.... mindenki hirtelen a tehénre vetette szemét, Aranka Rózsira mutatott: tejet ad a jószág, nincs pálinkánk!.....a katona csak nézett egyikükről a másikra...semmit nem értett. Odalépett a tehénhez, belebökött, "jopfojematty" káromkodta el magát.... aztán legyintett, vállára dobta, davajgitárját, meg odavágta feléjük: "mama klapci" s irháját elhordta...

És bukkantak sorra más emlékek - sorsuk, lassan, mint a többieké, kicsit könnyebb lett, Marci iskolába került, jó tanuló volt, tanítója szerette a csendes, szorgalmas gyereket, anyja büszke volt rája, ha hazaért karjaiba zárta, "legalább kis magzatom velem van", s ilyenkor pára szállt szemeire. Kenyerük szűkösen tellett, mindketten sarlóztak szénát Rózsinak, szárogatták, úgy adták oda eléje, nehogy felpuffadjon, óvták, féltették és tehénkéjük hálálta ezt, bőven adott... abból jutott másnak is, cserébe azok adtak babot, lencsét, kinek mije volt .. így éldegéltek... ezek is jöttek eszébe, olyan mindennapi emlékek...

Marciból Márton nőtt fel!...rajta - mint a többi másik mai fiatalnál - fogtak modern szelek, nem feledte a múltat, de az élet követelte jussát..
Márton (továbbra is anyját gyámolítja… a kedves Rózsi a tehenek menyei legelőjëről néz vissza rájuk) manapság szomszédja lett anyjának, de fiúi szíve ragaszkodása él… Saját kis családja mellől, Aranka "mamához" megyünk mondja kislányának, amikor kézen fogva átballag vele anyjához, Aranka öleli magához s könnybe lábad szeme, "ohh!, ha nagyapád ezt megérte volna!" ....

Az idő elhalad minden felett ....,de hagyott egy rövidke pillanatot szánni - Rózsi tehénre...


Kardos András írásai

Kardos András
Tanuljunk-e . . . a méhektől?

Szeretem az ismeretterjesztő természetfilmeket! Abban nem lőnek, nem pletykálnak, legfeljebb ragadozó természetű állatok, rovarok, hüllők és más egyéb, természetüknél fogva természetes ösztönök által vezérelve megeszik, megmérgezik, avagy behálózzák a másik opponenst, de azt szemtől szemben (kivétel, ha a zsákmányejtés pillanatában a préda éppen hátat fordít) követik el.
Tetszik nekem ez a nyíltság!

- Ugyanakkor a vicceket is szeretem! A két említett dolog úgy kerül közös nevezőre, hogy a régi Arisztid vicc, amelyben az (itt józanabbnak tűnő) Eulália, a Feleség és Anya figyelmezteti férjét, Arisztidet az érett férfikorba kerülő fiuk időszerű, atyai nemi felvilágosításának kötelezettségére.

Arisztid a kényes feladatteljesítés végrehajtásához, Eulália által javasolt a "vegyen kérem példát az állatok, rovarok a méhek életéből a magyarázathoz" tanácsot használva, fiát a méhek életéből merített példával lát hozzá a számára igen kényes feladat végrehajtásához…
… itt megállok a vicc továbbmesélésével, a poént úgyis mindenki ismeri, ha mégsem azt egyéni kérésre, különórában befejezem, de kérem minden prűdség mellőzését!

- Továbbfolytatom a "hogyan kerül a szorgalmas méhecske a levesesfazekunkba?"
- Az egyik kitűnően megalkotott természetfilm az állatok "káros szenvedélyeit" mutatta be. Majmokat, akik (bár ma sem vagyok tisztában, hogy akik-nek vagy amiknek kell őket titulálni?), de mindenesetre az, akik mellett maradok, mivel sosem lehessen tudni!
…szóval majmaink elcsórták a tevékenységükben őket bámuló emberektől a piát és alaposan beszlopáltak belőle!
Azt hiszem helyesen választottam az "akik" személyes névmást, mivel a film bemutatása alapján ők ugyanolyan részeg disznók lettek a piától - mint mi emberek, akik utódlási kapcsolatban vagyunk velük, és bár ez egy földtani korszakokat felölelő idő-visszacsatolás, de ha Charles Darwin erre rájött volna, rengeteg időt spórolhatott volna meg elméletének gyakorlati bizonyításában!

Türelem, kedves nagyérdemű, a majmokkal nem elodázni kívántam a méheket csak előbizonyítani, hogy mi kölcsönös tanulási-tanítási viszonyban vagyunk az állatvilággal!...
és most, végre a méhek is sorra kerülnek.

- Témám bázisa - a természetfilm -, a többi állat, rovar kábítószer élvezetének hatásait is bemutatta.
A méhekét is. Ugyanis a méheknél előfordul, (annak ellenére, hogy azok - itt kétség nélkül a rokoni kapcsolat kizárását bizonyító személyes névmást merem használni, mivel az emberi kifejezésmódban azok csupán az anyóssal hozhatók rokoni kapcsolatba, az ''én anyósom olyan fullánkos, mint a méhek" sokat hallott kifejezés alapján. Habár ez csupán az anyós nyelvére értendő, és ez egy téves kibocsájtás következménye, amiért csakis a méh hibáztatható! Ugyanis, ha a méh a fullánkja helyett a nektárt infúzionálta volna az anyósnyelvbe, akkor az anyós lenne a legédesebb, és nem a legfullánkosabb nyelvű valaki!). A róluk kialakult legjobb reputáción foltot ejtve, a szorgalmas, családiasan együtt élő, egymást segítő, jól szervezett, katona, munkás, és még a heréket is liberálisan megtűrő, de PRODUKTÍV társadalom rosszhírét keltően, egyes garázda elemek bizony a pohár fenekére néznek, ha ott maradt még egy kicsi a sörből, és tolvajmódra szippantott kortyokkal felöntve a garatra, részegen, kapuzárás után hazatérve, (talán még a feleséget, gyereket is elpáholnák), ha a Józan és Éber Kapuőrség le nem fülelné és ki nem ebrudalná Őket!... Tévedés ne essék az "Őket", nagyon is tudatosan használtam és ezt már a majmok esetében az "akik"-nél megindokoltam.
De mivel az esetek többségében nem ez az általános és mivel fapitykét sem érnek a mondottak erkölcsi tanulság nélkül, itt nyújtom azt!... Nem mind részeg, ami méh, …mert aki méh, az már részeg!

Hát ennyit a méhekről!!


Kardos András írásai

Kardos András:
Egy elvetélt humorista gondolatai. . .
Komoly törekvéssel, bárgyú humorba burkoltan.

"Aki nem érti a viccet, nem érdemli meg, hogy vicceljenek vele." Karinthy

A humor egy nagyon bizonytalan meghatározás. Minden emberi érzelem között a humor a legnehezebben definiálható de kétségkívül érzék, különben, hogyan élnénk a humorérzék kifejezésével?

Az, hogy kizárólag emberi volna, a más élőlények, teremtmények világában fellelhető humor jelenléte megkérdőjelezi ezt. Bár nem tisztázott, hogy ez a pl. állatok, növények humor orientált kifejezései nem csupán az emberi gondolkodás önmagát reflektáló fantom-tükörképei.
- A "röhög, mint a ló" (bár nem feltételezhető, hogy egy jó vicc hallatán!). . .
- A "kacag, mint a hiéna (bár ez a hiéna elégedett gúnykacaja, hogy megtalálta a dögöt!). . .
- A "mosolygó alma" (bár ez bűntudatod tudatalattija, hogy magyarázatot adjál a gyönyörű gyümölcs bekebelezése miatt!). . .
mind kapcsolható humorral.

A humor forrása teljesen ismeretlen helyről eredő, és, mint a Duna Fekete-erdei forrását az idegenvezető az egyik kis csörgedező erecskére rámutatva a 41 más hasonló csörgedezés közül, hogy ez a Duna forrása! - engem mindig a bizonytalanság állapotába taszajt!
Íme: állításom bizonyítéka, hogy ez maga is egy újabb forrása a (lehet, hogy savanyú?) humornak!

Azonban egyben biztos vagyok. A humor forrása a szomorúság, az elkeseredettség, a megalázottság és a társadalmi elégedetlenségből eredő visszavágás az egyetlen fegyver a máskülönben tehetetlen emberek kezében!
Általánosan hallott megállapítás: abban az országban ahol az életszínvonal alacsony a bélyegek nagyon szépek és nagyon sok a vicc. Sokan közülünk, akik éltek ilyen országban ezt a saját bőrükön tapasztalhatták, mivel a viccmesélés nem maradt "vicces" megtorlás nélkül és a vicceket években kategorizálták, 1; 3; 5 . a páratlan számú haladvány arányában (érdekes, nem?) és úgy is adták tovább, hogy ez egy x éves vicc. Mindenki tudta, hogy ez a mutatószám, az érte kirótt börtön vagy internálótáborban eltöltendő évek száma! Habár ez a viccmesélést meg nem akadályozta, de óvatosságot keltett, ezért a 3-as kategóriát csak zárt ajtók mögött, az 5-öset lesötétített függönyök mögött mesélték el.

Nem létezik öncélú humor! A humor fejlődéstörténete korellál a Társadalmi Fejlődés Történetével!
Sok minden jelenséget fel lehet fogni humorosan, de a humort csak komolyan lehet felfogni! Hogy ez menyire így van, bizonyítja, hogy a komoly dolgok tárgyalása közbeni megfeddése valakinek, a "ne humorizáljunk, kérem!" rendreutasítás.
A humorérzék - nagy adottság. Akinek nincs, szegény egész életére. A humort pénzért venni nem lehet, humortartalmú könyvet igen, de az élvezhetetlen a megvásárolhatatlan humorérzék nélkül!
A humor annyira életünk szerves részévé vált, hogy a száraz, humortalan valakit vagy valamit, az emberiség nélkülözhetetlen ízesítő ásvány-hiányához hasonlítjuk a "sótlan" jelzővel felülbélyegezve.
A humor a legsokoldalúbb szerszám, eszköz a hozzáértő kezében:
azzal lehet.
- felvidítani és lehangolni
- gondot űzni és gondot okozni
- hangulatot teremteni és hangulatot rontani
- szellemeskedni és butítani
- szerelmeskedni és kiszerelmesedni
- dolgokat elütni és helyrehozni
- és satöbbi és satöbbi!
de lehet,
- ölni és menteni
- gyújtani és oltani
- megfosztani és megjutalmazni
- ördöggé tenni és angyallá varázsolni
- és még satöbbi és még satöbbi!
továbbá lehet,
- pácolni és főzni
- áztatni és szárítani
- mártani és tölteni
- spékelni és fűszerezni
- és még sokmást és még sokmást!

Bugyuta soraimat ismét a Nagy Humorista, Karinthy-töl idézve zárom, a "Tisztelt"-nek, Neked ajánlva, fogadd ezt az irományt, mint a szalámit, amely a "szív'" cég által produkált, ahogy ez ebben foglaltatik: " A HERTZ szalámiban sokkal több a só, hidd el ezt, óh Nyájas Olvasó!"



HÍREK

Koday Laszló galériája
Kattints a képre!


Gyerek sarok:))) versek, mesék, mondókák
nézz be hozzánk! >>>



Másképp látók
Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Copyright 2006. Minden jog fenntartva



Másképp látók - Internetes Irodalmi és Művészeti Kör