Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Kardos András versei

Kardos András:
Tavaszi Aranyeső...

Ugye érzed - pezsdül a véred!
Ahova nézel - minden arany!
Aranyeső ágain káprázik szemed,
Arannyal ötvözött drága alak
Arany mosolyát szórja neked
Mint aranysugarú nap
Nevetve derít! Szökken lelked
Arany zuhatagja! Arany
Tavasz hangján zendül benned
A Kedves!... aranyozza - életedet.


Kardos andrás versei

Kardos András
Az ócskás

Veszek - veszek!.Emberek, mindent veszek!
Rongyot, cipöt, üveget!..mindent veszek,
Nyughatatlan vándor járom a vidéket, a várost,
Kikiabálom az utcán, riadok udvarokba, tátott
Szájú gyerekek gúnya utánozva csúfol! Garast
Fizetek!... fizetek
Tünö életemmel
Fizetek!

Veszek - veszek! Emberek! látjátok, kiveszek!
Tegnapból síro fura legenda maradt belölem.
Nyughataltan vándor éltem bejárt vidéket,
Minden várost, nincs már helyem - sehol!
E világban, már gyerek gúnyát sem érem,
Garast nem fizetnek!
Tűnö életemet
Kifizették!


Kardos András versei

Kardos András
Száll a kakukk - fészkére...

Hallani véled fészkére szálló kakukk bús távoli
Hangját, a Végtelenség hívó üzenete benne
Készülj - földi léted végéhez közeleg. Emeled,
Tekinteted messzi, a múltba. Régi, távoli idöböl
Felbukkanó képek, dévaj percek, órák - életek
Tünnek eléd, párjuk a fösvény idö ölte miértek
Melyekre soha már a válasz. Vágyad pihenésre
Készúlö sóhajjal szállni el mint fészekre röppen
Kakukk búvik rejteni magányt. Nincsen új titok,
Nincs kivel megosztani! - nem érhet új csalódás
Kihült minden körülötted, magadhoz senki más
Nem férhet, most veled Kisérö Keserved. Hallga,

Száll Kakukk - száll fészkére... messzi Távolba!



Kardos András versei

Kardos András:
Kedvesemnek
[a kegyes kerítés kelyhe]

Szép Lelkedhez szóló, lelkem aranyából ötvözött
kehelybe gyűjtött áhítat himnusza, jámbor könyörgő
imaként Oltárodra helyezett Benned üdvözletem
nektáritala, cseppenként édes ajkadról gyűjtötte
nedű!... fogadd el, emeld magadhoz, kortyolj belőle,
Érezni fogod, mit érzek én most, Szerelem vágyát,
lángok égetik testemet, szívemet őrült ritmusra
veri, tamm-tamm-ja vadultra dobolja
Így érzek... csak egy korty csupán, ha
osztozni akarsz mámoros vágyhitemben, egy
cseppnyi korty után ugyanezt majd érzed!
HHHHHH
HHHH
HHHHH
Eddig jutottam kerítő balladámban.
Ekkor rettenve eszméltem,
kérdve magam,
Neked írom ezt?
Ki lángoló csoda vagy, magasztos himnusz dala zengte boldog mámoromat,
szívem nem rejtette ezt, de rútul kelyhembe rejtettem mákony-italom,
hamisát! Hisz életem alkonyát töltöd be gazdag, pazar ajándéka Sorsnak,
kincseidet sóvár szemeim vágyón Feléd tekintő, vágyott, szép álomként
lebegő képed előttem szent! Szó kevés, szegényes leírni fenséges Téged!
Hamis imát koholtam!, vesd el! fogadd helyette bátortalan, rebegő szavam
igazát: Tiéd vagyok, sírig tartó hű szerelemmel imádó híved! Ne kortyolj a "Kehelyből" … dobd messzire el! Tudom, ha Téged mérgezlek magam ölöm!


Kardos András versei

Kardos András: Furcsa érzés . . .

Tudod? ... valahogy - olyan furcsán érzem magam.
Nem vagyok sem rosszkedvü, se jó, de nem hallom
Úgy fütyülni a rigót, mint ezelött. Fülemben a dallam
Nem visszhangzik... és a reggelek, nem balzsamosak.

Tudom, a világ nem változott meg. Aki más lett, az
Én vagyok. Valami elromlott, belül. Ezért lett az ég
Szürke, bokrok, fák levele veszti zsengezöld színét,
A napsugár fakultan kúszik, falakon árnyék henyél.

Tudod? ...valahogy - érzem, visszatérnének lassan
A színek, a rigó fütyülne, mint hajdan, és hallanám
Dallama echóját vissza, amint trillázva fújja dalát...
Ragyogna az ég, mert sütne a nap! A házak falát
Nem takarná árnyék és friss-harsogóba szökkenne
A zöld, vidámnak tünne újra a világ!...ha megesne
Kegyetlen szíved - rajtam! Nyújtanád kezed felém,
És kéz-a-kézben mennénk - újra!... a Napsugár elé.


Kardos András versei

Kardos András: Sodorja magával a szél...

Jégfalú zárka, kristályok rácsa fagyasztja kitörni
Vágyó gondolatom. Ábrándom repesve suhanni
Fel a fénybe, hol örökzöld, rügyfakadó tavaszok
Langya elérne - forró napsugarakról álmodozom.

De a nap, zsugorin rejti előlem halvány arculatát,
Koncul dobott csillantása vágyamat tetézi csupán,
Távoli meleg után, hol elérném álmom, Kedvesem
Áhított világát, de jaj! Nem lehet! Ideláncol a jég.

Felkel a szél! Szeszélyes kedvében zúgva, süvöltve
Hordja havát, még hideget! Jajdító szóval marja
Sebesre búsult, didergő lelkemet s kacag, kinevet!

Eléri e vajon rideg szívedet esdeklő szavam? Arra
Visz amúgy is utad, szárnyad alá e pár soros levél,
Odafér, messzeség ura!.. Vidd Neki el: két életet ér.

Ottawa, Apr. 25. 2005.


Kardos András versei

Kardos András:
LEGÉNYKEDEM… KEDVEMRE!


Mert a kedvem oly nagyra nőtt,
Nem is rejtem - senki elött!
Úgyis tudják, hogy a táncom,
Virtusomból prezentálom!
Igy táncolok, imígy járom,
Csapkodva a csizmaszáron!
Pörgök széllel, cifra módon,
Ugrok nagyot, hogy az ódon
Táncos-szoba padozata ropog bele,
Sarkom csapom, kopog rája
A cimbalmos kontra fája.
Mindenki néz, megcsodálja,
Mert táncomnak, nincsen párja!

Te meg, Öreg, vén cimbalmos!
Zengve sírjon az a lábos!
Ha mi ketten komplikálunk,
Nem marad itt senki álmos!
Nézzed Öreg, hogy cifrázom,
Teneked is így ajánlom.
Mulassunk jót! Jókedvünkre
Vígas, búba keveredve!
Egy pohárra kerekedve,
Pengessél két lábam alá,
Hadd járjanak fel, meg alá!
Boszorkányos duhaj táncom,
Egész éjjel - magam járom!



HÍREK

Koday Laszló galériája
Kattints a képre!


Gyerek sarok:))) versek, mesék, mondókák
nézz be hozzánk! >>>



Másképp látók
Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Copyright 2006. Minden jog fenntartva



Másképp látók - Internetes Irodalmi és Művészeti Kör