Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Monyók Bence versei

Monyók Bence:
Veletek vagyok

Szóltam a süketnek, s megtért.
Rámutatott az útra,
Hogy a vak is lássa
Az emberi élet minden tettét.

Ordított a néma, szavamra
Szája ontotta a szókat,
S szaladt miattam a sánta is
A félelem vitte keletről nyugatra

Ha egy folyó vizébe tetem kezem,
Az megállt, s mint valami csoda,
Folyt vissza. Felfelé,
És szólt:"Nem ellenkezem!"

Ott voltam minden hegyen, bércen
Lecsúsztam minden apró völgybe,
Hogy ott, a legszebb bányában,
Emlékemet hagyjam minden ércen.

Óriás csizmámmal mindent elhagyok,
De olykor visszanézek,
Hogy ti is tudjátok,
Én, az Isten, veletek vagyok!


Monyók Bence versei

Monyók Bence
Én és Mások

Amit én kívánok
Mások pazarolják,
Akiért kiáltok
Mások elcsábítják.

Harcolni nem tudok
Engem a béke szült.
Harcolni nem fogok
Így, reménytelenül.

Úgyhogy inkább várok,
Ha ütnek, hát futok.
S titkon sírdogálok,
Csak élni nem tudok.

2005.12.25.


Monyók Bence versei

Monyók Bence:
Csöpp

Egy csöpp,
Két csöpp,
Könny csöpög.
Nevet.

Egy csöpp,
Két csöpp,
Könny csöpög.
Ásít.

Egy csöpp,
Két csöpp,
Könny csöpög.
Sír!

Egy csöpp,
Két csöpp,
Vér csöpög.
Belehalt.


Monyók Bence versei

Monyók Bence:
Más szemszög

A világ? A pénz? A hatalom?
Én már egyiket sem akarom!
Nő nincsen, majd’ megesz az unalom,
Szép lassan minden vágyam feladom.

Marad a jövőbe vetett hit,
Bence nem bánkódik, s veszekszik!
Ha felépítem saját halmomat,
Jer, ülj mellém, ha jön az alkonyat!

Nézzünk rá együtt a világra,
Keressünk ajtókat kitárva!
S ha megvan, nézzünk be, mint két bolond,
Kiknek nyakára nem jutott kolomp.


Monyók Bence versei

Monyók Bence:
Gyenge lelkem összetörve…

Gyenge lelkem összetörve,
S ledobva egy mély gödörbe.
Olyan apró, olyan törpe,
Belefér egy lyukas vödörbe.

Régen bizony jobb volt minden,
Voltak csodák, mikben hittem,
A rossz dolgokba jókat vittem,
De már szívem is ver itt benn.

Bár arcomon mosoly játszik,
Szemeimben sok bú látszik.
S a remény, mely e búból átvisz,
Messze tűnt már, nem is látszik.

2005.09.28.


Monyók Bence versei

Monyók Bence
Érzelemcsepp

Egy kis csepp hull
majd elnémul.
Könny vagy vér,
mit sem ér.

Egy nagy sóhaj
is felszólal.
Csak repül,
s elmerül.

És jön egy szó,
mely létbontó.
Beléd mar,
s felkavar.

És csak zuhansz.
Hova rohansz?
Miért futsz?
Mást nem tudsz?

S a szív dobban.
A szív dobban?
Megállt már?
Megállt már.

2006.01.26.


Monyók Bence versei

Monyók Bence:
Az élet rendje?

Nemesednek a gondolatok,
Halad tovább az élet,
Lehullanak a csillagok,
Megfordul az érem.

Leborulnak a rozzant falak
Elviharzik az élet.
Leomlanak a kőhidak,
Ellágyul a lényeg.

Szétgurul mindaz, mi rendezett,
Eliramlik az élet,
Néha zúgnak a fegyverek,
Megcsúnyul, mi szép lett.

Megváltoznak mind az emberek,
Megváltozik az élet.
Ellustulnak a tengerek,
S mondhattam, hogy éltem.


Monyók Bence versei

Monyók Bence:
Ahol…

Ahol véget érnek a szavak
Oda ne kívánd magad!
Ahol a nevetésnek vége,
Búsan néznek az égre.
Ahol ma megszűnnek a jelek,
Ott könnyeznek a szemek.
Ahol a búcsú marad csupán,
Ott él bús szívem ma már.


Moynók Bence versei

Monyók Bence
Bárányfelhők s csillagok

Bárányfelhők s csillagok
Váltakoznak. Itt vagyok!
Ha elszállnak, én miért vagyok?
Csak egyedül álmodok?
De visszatérnek, s új napot
Ünnepelnek majd ma ott.
Egy újat, mely fényesebb,
Minden színnél színesebb.
Az égbe vágyunk, de szárnyakat
Nem kapunk, csak vágyakat.
S ha bárányfelhőn járhatok,
Vagy megérintem a csillagot,
Rájövök, miért vagyok.


Monyók Bence versei

Monyók Bence:
Az utolsó perc

Gyomromban a görcs,
Nyakamon a hurok;
Nem óv már a magzatburok.

Lábamon csizma,
Ökölben a kezem.
Megölnek, ha ellenkezem.

Orromban a szag,
Szememben szálka.
Csak lógok; válaszra várva.

Fülemben egy hang,
Érzéseim súgták…
Áááá!- a kötelemet húzták!

Lelkemben A Dal,
Szivemben az Éltem.
Rajtam áll, mi lesz a végem.


Monyók Bence versei

Monyók Bence:
Ide jutottam

Elfajzott a kertem,
Elszáradt sok virág,
Öreg, s komor lettem;
Elűzött a világ.

Bezzeg régen jó volt!
Zengett sok szép óda,
Madárlelkem elholt
S nem felelsz a szóra.

Szárnyaszegett szépség!
A semmi jutott nekem.
Mentél, s jött a kétség,
Lelkem láncra verem.

Őszbe fordult minden,
Rám szállt a hűvös dér,
Elvész összes kincsem,
S mint látom, itt a tél.

Lelkem háza sötét,
Nem éri a napfény.
Poros utcák kövén
Kérdtem: Ki vagyok én?!

Aztán eljött a ma
Bús gyászdallal elém,
Éltemből a zamat
Kihalt, mint a remény.

Nem volt jó, mit tettem,
Nem volt már aki vár,
Öreg s komor lettem,
S elfordult a világ.

2005.ősz


Monyók Bence versei

Monyók Bence
Gyönyörű…

Gyönyörű, akár egy álom
Párja nincsen héthatáron.
Ha rá nézek, a napra nézek
Szépsége túlragyogja az éltet.

Az ő kedve mindig vidám,
Benne sosem találsz hibát.
Ha rá gondolok, szép a napom
A reménységet tőle kapom.

De tudom, nekem nincs esélyem,
Elszállt már minden reményem.
Arra kérem a nagyvilágot,
Adjon neked boldogságot!

2004.11.23.



HÍREK

Koday Laszló galériája
Kattints a képre!


Gyerek sarok:))) versek, mesék, mondókák
nézz be hozzánk! >>>



Másképp látók
Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Copyright 2006. Minden jog fenntartva



Másképp látók - Internetes Irodalmi és Művészeti Kör