Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Kováts Péter versei


Kerlang Klára illusztrációja


Kováts Péter:
Borosgazda mondókája

Üresen kong a donga,
hordómból a bor
lassacskán elfogyott.
A sok barátnak hirtelen
máshol akadt dolga,
engem szép sorba
oly csúful mind elhagyott.

Hogy aztán lapos lett a buksza,
benne csak az adósság ideje perceg,
a sok széplánynak, milyen furcsa
már nem vagyok szép szőke herceg.

Terem majd nap érlelte bor,
s a hordóban nektárrá forr,
s mert nem silány lőre
a buksza is megdagad tőle.

Ám visszaszivárgó szivacsbarátok
fillérre éhes pillanatlányok
ajtóm előtt most már hiába álltok.


Kováts Péter versei

Kováts Péter:
Csendélet reggel

Porba irt rajzot a szél.
Éj gyönyörét irigy hajnal,
lopva elviszi messze.

Bántja szemem ez a fény.
Testednek illata bársony,
itt mereng még a kezemben.

Gyűrt lepedőd, még őrzi nyomát,
a bársonyos éji sikolynak,
az éjszaka kedves árnyai még,
félve a fénytől, itt sorakoznak.

Éberen őriztem álmaidat.
S kábultan néztem tegnapomat,
hogy suhan át a mába.

Mondtam volna szép szavakat,
mert oly sok kedves, jó gondolat,
itt szorong még a fejemben.

Kegyetlen ez a reggeli nap.
Elcsábít, elragad tőlem,
s én dermedten várom a pillanatot,
hogy szép alakod újra öleljem.

Paplan alól lesem titkaidat,
Rúzs, kölni, pár kis mozdulat,
Ahogy készülsz a kinti világra.

Már nem vagy itt, csak testedet látom
gondolatid már messzire járnak,
sok idő, míg végére érsz dolgaid sorának.

Tegnapi csókod még többet ér annál
Mit kedvesen ígértél mára.
Nélküled nem jó, kidob az ágy,
hát felkelek, végre-valahára.


Kováts Péter versei


Kerlang Klára illusztrációja


Kováts Péter:
Egyedül

Eretnek gyilkos démon legyőz hamar.
Gyűlölt ábránd ver kemény kaput!
Ezerszer taposott kígyó emel fejet,
dühödten sziszegve újra, s újra mar.

Ülök csak némán, s nézem harapását,
ím pár óra s menthetetlen vagyok.
Nem komoly ez! Legyintek rá már,
s nem faragom bicskával húsom.
Nem szívom sebem kétségbeesetten,
mérgezett vérem nem csorgatom!
S bár tudom e méreg, elpusztít végleg,
orvosért, segítségért már nem rohanok.

Mikor először harapott még indultam.
Pár métert hatalmas erővel léptem.
Teli torokból még ordítottam,
minden fűszáltól segítséget kértem.
Az idő fogy, közel az óra
a „méreg” érzem, bennem szétterül,
a kábulat már az agyam szorítja,
s a világ köröttem áll, - tehetetlenül.

A fűszálak sajnálnak, s magukból nekem,
illatos, puha ágyat készítenek,
a szél simogat, s csiklandoz lágyan,
hogy ajkamon a mosoly azért ott legyen.

Szeretnék lépni, de béna már a lábam,
a torkomból a hang már kiszakadt,
rázós hideg telepszik rám végül,
- a MÉREG!-
egyedül - egyedül - egyedül!


Kováts Péter versei

Kováts Péter:
Balatoni hajnal


Nézem a hajnalt, ahogy a fény felragyog
s tépi szét az éj sötét brokátját.
A hold már sápadtan mosolyog,
köszöntve öreg, hűséges égi társát.

A felkelő nap a tó fölé hajol,
s fényhídon küldi az éltető reményt :
Ébredj világ!
Elhoztam az új napot! A fényt!
Kinek része,
születés, boldogság az életben,
kinek ’
küzdelem, fájdalom az elmúlásban.
Ez kavarog, fortyog szüntelen
az örök körforgásban.
Csak az idő múlik monoton percegéssel,
oly minden mindegy egykedvűséggel.
Persze ez nem mindig ily fekete-fehér
olykor a legnagyobb fájdalomból
születik meg, a legcsodálatosabb remény.
A tájra most köszönt rá a reggel.
Harmatban fürdőzik fű, fa és virág,
s az ág végén megülő vízcseppen,
szivárványra törik szét, a ráeső sugár.

A feltornyosult felhők rajzolatában
keresem homályos árnyalakod,
s mint elfojtott forrás felbugyog
a gondolat bennem,
hányféle átkot kell még szétfeszítenem,
hogy eljussak hozzád,
s nyugalmam én is megleljem.


Kováts Péter versei


Kerlang Klára illusztrációja


Kováts Péter:
A múló idő

Elárvult napjaim szürke pora
kora reggel mosolyt fakasztana
ha nem volnék oly álmos látni
hogy hullik a feledés végtelen kútjába
minden, szerencsétlen eltévelyedésem.

Pedig mily fontos volt „akkor”
mindegyik apró csillogó szeme
s, hogy csikorgott fogam alatt
a tehetetlenség keserű dühe

Az idő bólogató kereke bekattan
s meg nem áll csak gondolatnyit
Tik meg Tak űzi szakadatlan
a mutatókat, forgató kallantyúit

S bár nincs még oly mérték kívüle
mi egyforma lenne ennyire
a nap a perc s az óra
Mégis ha Őt várod, úgy tűnik
hogy csigalassúsággal kattan
s a Vele megélt csodák alatt
féktelen őrültként rohan



HÍREK

Koday Laszló galériája
Kattints a képre!


Gyerek sarok:))) versek, mesék, mondókák
nézz be hozzánk! >>>



Másképp látók
Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Copyright 2006. Minden jog fenntartva



Másképp látók - Internetes Irodalmi és Művészeti Kör