Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Fülöp Kata versei

Fülöp Kata:
asztali áldás
- losnak

még félek a sötétségtől
az arctól mi itt maradt
magához húzva súgja
a szárnyak súlya
itt maradt.
- érzed még Gyermekem?
a rózsaszín álmaid
elvesztek,
valahol a táskád mélyén
pihennek
tollak, tárca, csekkek
és papírdarab
falfirkák rajta minden napra
egy bölcselet
élj vagy halj úgy
ahogy megírták a szentek
- ugye nem feleded?
visszajövök érted.
enyém leszel
- tudom, hogy nem kérted
de mit tegyünk ilyen az élet
papok és kurvák
egy serlegből isznak
s, ölelkezve mondják
az asztali áldást
- de ne hidd, hogy érted
hisz a hit ma már
csak elcsépelt szófordulat
az imakönyvek csatja
rozsdás álomban szendereg
s te ébren vársz engem...
- mert tudod
egy napon eljövök érted
s magammal viszlek
oda hová tartozol
arra a hegyre
miről álmodtál
ezer meg ezer mesét
rólam, rólad
és a szárnyakról
mik itt suhognak körötted
immár örökre
megszelídítve a csendet
hozzád érve
álmaidból előlépve
mert szeretnek.
- mondd hiszel -e végre, hogy van végzet?


Fülöp Kata versei

Fülöp Kata:
pogány hétköznapok

mikor már velem leszel
csak ülünk a tűznél,
fogom a kezed,
ujjaid buja játékát
csitítom csendben
s, nézem a képet,
az egészet
mit szavaid festettek
lelkem farostlemezén.
egységet és ígéretet
valóságot és könnyeket
mosolygó reményt,
s, látni fogom mivé tettél,
hogyan csiszoltad gyémánttá
konok magányom.
rád nézek majd
csókolom lehunyt szemed
lángokkal ölellek
s, a képet a farostlemezen
tűzbe vetem.
mert hagyom,
elhamvadjon eddigi életem.
te így maradsz velem.
oltár és kereszt nélkül
de szentségben
áldottá téve a felkelő napot
a pogány hétköznapok
átkos csendjét.


Fülöp Kata versei

Fülöp Kata:
reneszánsz vágy
-losnak-

fahéjillatúnak képzelem az érintésed
és spanyolvörösnek a csókod.
vágyat éget belém...
utánad...
milyen érzés?
akár mandulaforgács a fürdőben:
ég és horzsol, karcol és akar,
mégis lágy, mint a gyűrtfátyol kombiné...
látni akarod?
nyújtózom, hogy indaként tekeredjen,
kontyba fogom a kételyt, és hagyom...
a nehéz liliomgondolatok gőze elfed mindet.
hallod?
a bágyadtsárga csendbe súgom,
reszketeg szépség a szenvedély...
míg kerubok röptét idézi az alázat...
érzed már?
most vezúvi akaratodból testemen születhet hajnal...
a gőgösbarna szemérmet felhabzsolja az izgatott nász...
szemed kíváncsisága még áttetsző mozdulatlanság.
érints meg...
ereim kék lüktetése benned éledő hívó szavam,
ujjad nyakam ívén olvas parázna sóhajokat
igen!
akár egy kegyencnőt, úgy hajts igába,
finomgyöngy érintésed legyen tett,
bennem keményedő élet,
könnycsepp... Orlov gyémántja...
suttogj nekem...
szemérmetlen zöld szavakat,
alabástrom borzongást,
marengófekete álmokat...
gyere...
illatos olajba mártom kezem,
megérintelek...
míg mézsört kortyol szád,
hátadon ujjam folyékony táncba kezd,
mutatva a nedűnarancs vágytól
a bíbortébolyba vezető utat.
szoríts hát magadhoz...
feszítő combok törékeny árnyával
ölelkezik, a kulcsolódó kábulat.
Mária erénye csak várrom valóság,
Éva bűne karcsú borzongás
haraphatsz is...
testem ajkadon érő zamata
fűszeres óborként buggyan,
hússzín szenvedély lepi el a kíváncsi falakat.
mondd ki...
hogy sikamlós szavad korbácsként terelje kancavágyam
deres mámorba.
akkor
beszívom feszes illatod... s ráébredek...
fahéj... mit elképzeltem.


Fülöp Kata versei

Fülöp Kata:
tenyeremben szorongatva
-losnak-

kerteket álmodtam,
bús érintéseket.
lágy csendben nyíló vágyat
szemed tüzében égő
kopjafákat, mire arcod
könnyemmel festettem,
véstem örök fogadalmat
el nem hagylak, magamban hordozlak
akár gyermek az édes cukorkát
tenyeremben szorongatva
viszlek, viszlek magammal.
s, a téren kopott padon ülve
ízed ujjaim fonják körbe,
míg csordulsz bennem,
rózsablakok titkát kutatva
harangzúgásba bújva rád lelek.
itt vagy velem, nem kereslek
nem álmodom többé kertet,
mert valóság vagy...
gyere! Kedves fogd a kezem.
hallod? végre csend van bennem...


Fülöp Kata versei

Fülöp Kata:
ezerszer súgva
-losnak-

lágyan marok beléd,
ahogy szavaid tépnek...
szemed szilaj vágya
ékszerként ragyog.
ujjam mohó akarása,
hátad ívén, botladozó
jeleket karcol...
tested így lesz oltár,
s, én most neked áldozok.
eléd rogyva,
karodba bújva
sóhajod morzsolom.
ezerszer súgva:
jöjj, kedves,
a tiéd vagyok...



HÍREK

Koday Laszló galériája
Kattints a képre!


Gyerek sarok:))) versek, mesék, mondókák
nézz be hozzánk! >>>



Másképp látók
Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Copyright 2006. Minden jog fenntartva



Másképp látók - Internetes Irodalmi és Művészeti Kör