Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Meséljünk együtt!:)

Pej Erika:
Nagyapó

A diófa alatt, egy kerti székben,
nagyapó alszik, békességben.
Kiskutya fekszik mellette,
ágak hajladoznak felette.
Feje hátra-hátra billen,
Öreg már, nehéz neki az illem.

Kicsi fiúcska fut feléje,
csípőre tett kézzel áll eléje.
Nézi az alvó öregembert,
ősz haját, azt a fehér kendert,
arca ráncait, vagy ezret,
kezét, melyet munkában edzett.

Nézi, nézi egy darabig,
majd hírtelen az ölébe ugrik.
„Ébredj Nagyapó! Indul a lovas hintó!”
Az öreg felébred, kábán körülnéz,
átöleli, két kicsi kéz.
Szelíden mosolyog a fiúcskára,
S felveszi a hátára.

Csontja ropog súlya alatt,
de a hintó azért halad.
Körbe-körbe viszi az udvarban,
benne van minden kalandban.
Nem öreg már, fiatal újra,
mert hátán lovagol a kis unoka.


Meséljünk együtt!:)

Szabó Szilvia:
Buckó mondókája

Tegnapelőtt retket ettem,
aztán cigánykereket vetettem.
Később sokat tekeregtem,
haramjával verekedtem.
Tegnap kint jártam a réten,
átugráltam sok-sok apró pipitéren,
aztán dombtetőre értem,
s hazajöttem nadrágféken.
Ma szép lánnyal táncolok,
hajába pántlikát fonok.
Ő meg köt rám kolompot,
így leszünk csak bolondok.
Holnap kiflicsücsköt eszem,
s megkeresem józan eszem.
De mert nekem szükségtelen,
neked adom, ha meglelem.
Holnapután odébbállok,
hét határban muzsikálok.
Kacagnak rám a napok,
Buckó bolond én vagyok!



Meséljünk együtt!:)

Zámbori Mária:
Az Álomtündér meséje

Felölti most az éjszaka
holdsugárból font kiskabátját,
csillagkilincsét csiszolgatja,
úgy várja két kisbarátját.

Ezernyi szolga sürög-forog,
kemencében kacag a parázs,
a lámpa körül ijedten röpdös
egy álmából felébredt kisdarázs.

Az Álomtündér csendre inti
az égbolt ezernyi hangszerét,
kis követeit kémlelni küldi
a Tejútrendszerben szerteszét.

A szétröppent kis mesepihéket
szaporán összegyűjteti,
s a Göncölszekér elé fogatja
kis lovait: gyí, te, gyí!

Holdsugár útján megérkezik
a két szendergő kisbarát,
Álomtündérke várja őket,
hogy megmutassa Holdudvarát.

Kidugja kis kócos fejét
a legszebb mese ásítozva.
- Hű, a mese is lehet álmos?
csodálkozik Zsuzska és Lolka.

Bizony, volt egyszer, hol nem volt
egy szegény, foltos kis mesezsák,
itt álmodta a szegények meséje
a soha-nem-látott palotát.

Rét vette körül és lombos fák,
ágain éneklő madarak,
s elvarázsolt tó közepén,
partján őzek és kisvadak.

Itt élt a szegények királya,
kinek csodaszép lánya volt.
Egész nap játszott künn a réten,
és a madárkákkal dalolt.

Énekelt a szegények városa,
s az üveg-visszhang messze vitte,
zengett-bongott a fű, fa, virág,
mindenki örökké szólónak hitte.

De megirigyelte a gazdagok királya
egyszer a szegények szép énekét,
majd szétvetette őt a méreg,
s kiadta híres rendeletét.

"Hallja mindenki völgyön és hegyen:
mától tilos minden dallam!
Ki parancsommal szembeszegül,
meghal abban a pillanatban."

Óvta a szegények királyleányát
apja, anyja s a palota népe.
Jaj, de egy napon kiszökött
a leányka a virágos rétre.

Hívta a gonosz király szellője,
hívta szép tollú madara:
- Jer, énekelj! - suttogta néki,
s ő megbabonázva hallgatta.

Fűzfa-hárfáját pengetni kezdte,
s eldalolt mindent, ami fáj.
Hangját a hegy messzezengte,
s meghallotta a gonosz király.

Elfogatta, s börtönbe zárta
a szegények királyleányát.
De éjjel, midőn aludni tért,
ismét hallotta csodás dalát.

Felébredt a legifjabb herceg,
s ámulva követte a hangot,
az őrök hiába kérték, esengtek,
a varázslattól semmit se hallott.

Meglátta a szép királyleányt,
s azonnal beleszeretett.
Karjaiba emelte őt,
s vele dalolt, vele nevetett.

Kettőjük dala megtörte a gonoszt,
s megnyitotta a kapukat.
A gazdag király elveszített
fölöttük minden hatalmat.

Így mentek a szegények közé,
s megtartották a lakodalmat,
még ma is élnek boldogan,
mert kik szeretnek, meg nem halnak.

A mesezsák lassan bezárul,
hurkot vet köré a pirkadat,
ébred a Hajnal hercegnője
puha dunnája alatt.

Leveti most az éjszaka
holdsugárból font kiskabátját,
a csillagzárakat kinyitja,
s hazaengedi két kisbarátját.


Meséljünk együtt!:)

Bihary Emőke:
RINGLISPIL

Forog a nyuszi forog a brumi
Forog az Anna forog a Bogi
Forog a papa forog a mama
Forog a napfény forog a szoba
Forog a szélben lehulló virág
Egy kis körhinta az egész világ


meséljünk együtt!:)

Szőke Kata:
Réten jártam

Réten jártam, csodát láttam
hajnal harmat csillogott
zölden,
napocska gyorsan felkapta
s eltűnt vele a nyári
ködben.

Réten jártam, csodát láttam
virágok virítottak
kéken,
nyári színpompás fejükben
méheket csalogató
mézzel.

Réten jártam, csodát láttam
vakond dúrt alagutat
éppen,
felém tartott – csodálkoztam
s hátrafelé öt lépést
léptem.

Réten jártam, csodát láttam
nyuszi szaladt, kergette
róka,
ha a rókát le nem lövik
biztosan utolérte
volna.

Réten jártam, csodát láttam
tücsök a hegedűjén
játszott,
énekelni akart hozzá,
de az éjjel megfázott,
krákog.

Réten jártam, csodát láttam
őzike álmos füvet
legelt,
mellette a kicsi gida
fickándozva lepkét
kerget.

Réten jártam, csodát láttam
béka szúnyogcsemegét
evett,
mégis hangosan brekegett,
mert korgó pocakja nem
telt meg.

Réten jártam, csodát láttam
est csillogó szemei
néztek,
s a Hold kerek labdájával
fürgén kergetőztek a
fények.


Meséljünk együtt!:)

Pej Erka
Álom mező

Mikor a nappal fényei kihunynak
Az éjszaka árnyai előbújnak.
Minden másnak mutatja magát, mint ami,
Félelemtől reszket ágyában Jani.

Az asztal egy hatalmas farkas,
Száját tátva megy felé, az ordas.
A mumus is előbújik rejtekéből,
A nagy kétajtós szekrényből.

A függöny hírtelen megrebben,
S egy banya ugrik elő, íziben.
Még mielőtt bármit is mondhatna,
Megjelenik anya.

Rögtön észreveszi, hogy mennyire fél.
Mellé ül, átöleli, és halkan így szól:
„Bármilyen félelmetes is az éjszaka,
Aludnod kell, Janika!

Nincs itt se farkas, se banya,
A mumus is elszaladt, tova!
Aludj, szépen, nyugodtan,
Nem bánt senki álmodban!

S hogy biztos szép legyen álmod,
Elmesélem néked, hogy hová kell
Esténként betérned!
Ez a hely az Álom mező!

Képzelj el egy zöld mezőt,
Körbe fát, és erdőt.
Ezer meg ezer virág, ontja illatát!
Itt minden békés és csendes,
Bátran elaludhatsz, kedves!”

A gyermek, ettől megnyugszik,
S egy kettőre elalszik.
Álom mező újra győzött,
Minden gonosz árnyat, elűzött!


Meséljünk együtt!:)

Petre Anett:
Őszi játék

Zizzen, csöppen, reccsen, fúj,
Szellő libben, levél hull
Az ágról.

Zirren-zörren, serceg-perceg
Szú az odvas fában henceg.
Ő biz’a nem fázik.

Nyiklik-nyaklik, fészkelődik,
Kalapkáját megemeli: potty.

Huppan, nyekken
Gyűjteni van már kedvem:
Mosolyarcú Gesztenyét!



HÍREK

Koday Laszló galériája
Kattints a képre!


Gyerek sarok:))) versek, mesék, mondókák
nézz be hozzánk! >>>



Másképp látók
Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

Copyright 2006. Minden jog fenntartva



Másképp látók - Internetes Irodalmi és Művészeti Kör